A csontokat Hierakónpoliszban – Felső-Egyiptom fővárosa a fáraók kora előtt -, a gazdagok temetőjében találták meg. A temető nemcsak az emberek, hanem állatok nyughelye is, eme utóbbiakat valószínűleg vallási rituálék részeként vagy áldozatként temették el. A sírokat átvizsgáló régészek a páviánoktól kezdve a leopárdokon át a vízilovakig több állat maradványait is fellelték.
A leletek között két kifejlett és négy kölyökmacska is van, legalább két alomból. A csontok mérete és az almok kora azt sugallja, hogy az emberek már akkoriban is tarthattak macskát. Koruk a Kr. e. 3600 és 3800 közötti időszakra, vagyis a mintegy kétezer évvel a macskák egyiptomi háziasításának legkorábbi ismert bizonyítékai előtti korra tekint vissza – közli a Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmány.
Korábban úgy hitték, hogy a macskákat a fáraók idején domesztikálták az ókori Egyiptomban, megközelítőleg 4000 éve, a Kr. e. 2310 és 1950 közötti időszakban. Ám 2004-ben ember és macska közös, 9500 éves sírját tárták fel Cipruson. Mindeközben Kínában a négylábú háziasításának korát közel 5300 évre tették egy 2013 decemberében publikált tanulmányban.
Wim Van Neer, az új kutatás vezetője és csapata 2008-ban fedezte fel a macskacsontvázakat a temető keleti falánál. Mind a hat állat együtt kapott helyet egy megközelítőleg 50 centiméter átmérőjű és 25 centiméter mély üregben.
Azonnal felismerték a lelet jelentőségét. Van Neer elmondta, a macskacsontvázak ritkának számítanak, a teljesen ép maradványok pedig még kivételesebbek.
A macskaállkapcsok méretét és formáját vették szemügyre, majd összehasonlították Európában vadon élő egyedekével és házimacskákéval. A fogak és a csontok végén lévő növekedési korongok tanulmányozásával meghatározták korukat is. Kiderült, hogy a kifejlett egyedek – hím és nőstény – életkora éppen az egy év előtt és után járt.
A kölykök mindegyike 4-5 hónapos volt halála pillanatában, de az egyik pár a fogvizsgálatok alapján kicsit idősebb volt a másiknál. A szinte elhanyagolható különbségből ítélve nem ugyanaz a nőstény az anyjuk, és valószínűleg nem is a velük eltemetett kifejlett állattól származnak, mivel az még nem volt elég idős ahhoz, hogy életet adjon nekik.
A csontok mérete szerint a macskák a Felis silvestris, Afrikában, Európában és Közép-Ázsiában megtalálható, kis testű vadmacskafajhoz tartoztak. Nagy valószínűséggel ebből a fajból háziasították a modern házimacskákat (Felis catus vagy Felis silvestris catus).
A temető területén egy korábbi kutatás során másik vadmacskát – Felis chaus – tártak fel, amelynek csontváza gyógyult lábtörést mutatott. A gyógyulás miatt azt gyanítják, hogy az emberek halála előtt legalább 4-6 hétig maguknál tarthatták az állatot.
Az újonnan felfedezett csontvázakon nem látszanak sérülések, ám koruk némi furcsa körülményre utal. Egyiptomban a vadmacskák általában évente egy almot produkálnak, a szezonálisan elérhető táplálék függvényében. Amennyiben a temetőben talált hat macska vadmacska volt, az idősebb generációnak 16-17 hónaposnak kellene lennie, hogy a 4-5 hónapos kölykök szülője legyen. A kifejlett egyedek viszont körülbelül egyévesek voltak halálukkor, ami azt sugallja, hogy természetes szaporodási ciklusuk módosulhatott, talán azért, mert az emberek maguknál tartották és egész évben etették őket.
A régészek tudják, hogy a macskák később nagyon fontos szerepet töltöttek be az egyiptomi életben és vallásban. Körülbelül Kr. e. 330 után a templomok közelében is tenyésztettek macskákat, hogy feláldozhassák és mumifikálhassák őket.
Van Neer szerint folytatni kell az ásatásokat és a DNS-vizsgálatokat a háziasított macskák eredetének feltárásához. A ciprusi macskatemetkezés ugyanis azt sugallja, hogy az állatok és emberek már Levante – a Földközi-tenger keleti része, mely felöleli Ciprust, a mai Izraelt, Libanont, Szíriát és Jordániát – korai története folyamán egymás közelében éltek. Hozzátette, a későbbi kutatásokkal kideríthetik, hogy csak egy háziasítási központ (Levante) létezett-e, vagy Egyiptomot is számba vehetik második, későbbi gócpontként.