Menekülő út vagy halálmenet? Muzulmánok ezrei vándorolnak ki örökre a hazájukból a Közép-Afrikai Köztársaságban, ahol nem érzik magukat biztonságban. Banguiból, a fővárosból indul a konvoj, és a cél Csád. Pontosabban a határövezet, ahol a muzulmán milícia, a Seleka az úr. Az ütött-kopott buszokból, autókból és teherautókból álló karaván keresztény falvak és városok között araszolgat a vágyott végcél felé. Az ENSZ katonák védelmezik ugyan a konvojt, de kevesen vannak. Ha valamelyik jármű lerobban, akkor könnyen járhat úgy, hogy a helyiek lemészárolják a bentülőket. De leeshet valaki egy kamion tetejéről, mint egy fiatalember, akit a bozótból kiugró keresztény milicisták a helyszínen elintéztek. A konvoj meg sem állt! De nemcsak a milicisták gyilkolnak hanem az egyszerű falusiak is ölnek: bosszúból vagy épp rablási szándékkal. A muzulmán milícia, a Seleka rengeteg keresztény családot tett tönkre, ezért a bosszú sok embert motivál. De legalább ilyen fontos a muzulmán menekülők kifosztása. Egy teherautó lerobbant egy benzinkútnál, és a benne ülő muzulmánok apatikusan vártak a sorsukra: a szomszédos faluból futva jöttek a keresztények, hogy megöljék és kirabolják őket. Ám végül megérkezett az ENSZ kötelékében szolgáló gaboni erők egyik tankja, és elzavarta a csalódott falusiakat, akik már a markukban érezték a zsákmányt!
A muzulmánokról ugyanis úgy tartják, hogy a bőrük alatt is pénz van! Ők a kereskedők és a pénzváltók a Közép-Afrikai Köztársaságban. Ezt jól tudják az iszlamista milícia, a Seleka harcosai is: alig érkeznek meg az út végére a muzulmán menekültek máris közlik velük: Csád felé csak akkor szabad az út, ha fizetnek érte! Persze a csádi határon ugyanez ismétlődik meg: a muzulmán menekültek csak pénzért léphetik át hazájuk határát, de inkább fizetnek mintsem, hogy vállalják a permanens életveszélyt szülőföldjükön, a Közép-Afrikai Köztársaságban.
{youtube}BZ2ckgYNWwY{/youtube}