Vlagyimir Dinyec, az egyetem szakembere elsőként végzett alapos vizsgálatot a hüllők fára mászó és sütkérező magatartásáról. A kutatást a Herpetology folyóirat közölte.
Dinyec és csapata három kontinensen – Ausztráliában, Afrikában és Észak-Amerikában – figyelte meg a krokodilfajokat, majd átvizsgált néhány korábbi tanulmányt és anekdotát. Kiderítették, hogy négy faj mászik fára – rendszerint a víz felett -, de méretüktől függött milyen magasra és milyen messzire merészkedtek az ágakon. A kisebb hüllők jóval magasabbra és kijjebb másztak, mint nagyobb társaik. Egyes megfigyelt fajok négy méter magas fára is felmásztak, és akár öt métert is megtettek egy ágon.
A megfigyelt, fára mászó egyedek – akár éjszaka, akár nappal – félénknek bizonyultak, ha megközelítették őket. Ha 10 méteres távolságból kiszúrták a közeledőt, azonnal a vízbe ugrottak. Eme reakció miatt a kutatók úgy vélik, hogy a fára mászást és sütkérezést alapvetően két tényező váltja ki: a testhőszabályozás és az élőhely őrzése.
A szerzők szerint a fákon való sütkérezést leggyakrabban olyan területeken észlelték, ahol kevés hely volt erre a talajon, ami arra utal, hogy az egyedek megfelelő alternatívákat kerestek testhőmérsékletük szabályozására. „Hasonlóképpen, óvatosságuk azt sugallja, hogy a mászás a potenciális veszélyhelyzetek és zsákmányállatok könnyebb kiszúrásához vezet” – írják.
A tanulmány azt sugallja, legalább néhány krokodilfaj képes a fára mászásra, annak ellenére, hogy ehhez nem rendelkezik egyértelmű adaptációval.
Dinyec szerint az eredményeket a paleontológusoknak is figyelembe kellene venniük, amikor a viselkedést feltáró változásokat keresik a kövületeken. „Ez kifejezetten fontos a kihalt krokodilokat, vagy más Archosauria-csoportokat tanulmányozóknak” – teszi hozzá.
Dinyec 2013-ban egy másik meglepő krokodilviselkedést is feltárt: botok használatát csaliként a potenciális zsákmányállatok megtévesztéséhez.