Li Ling Hamady, az MIT és a Woods Hole Oceanográfiai Intézet közös projektjének kutatója elmondta, mindenki úgy véli, jól ismeri eme állatokat, az átlagemberek között pedig vagy kedvelt, vagy gyűlölt szerepet tölt be. A tudományt illetően azonban még csak most most kezdjük feltárni, mivel is táplálkoznak, merre járnak és milyen hosszú ideig élnek.
A kutatók eddig a szövetekben – többek között a csigolyákban és fogakban – lévő éves “növekedési gyűrűk” számolásával próbálták meghatározni a halak korát. A cápák porcos váza azonban még mikroszkóp alatt is rendkívül megnehezíti eme gyűrűk megkülönböztetését.
Hamady és csapata a PLoS One folyóiratban megjelent tanulmányukban leírják, a gyűrűket sokkal könnyebb leolvasni, ha egy ismert radioaktív markert keresnek. A kutatók előnyt kovácsoltak az 50-es 60-as évek nukleáris tesztjeiből, amelyek nagy mennyiségű szén-14 izotópot hoztak létre, ez a légkörből az óceánba jutott, és az akkor élt tengeri állatok szervezetébe került. Így az eme időszakból származó szövetek a szén-14 izotóp emelkedett szintjeit mutatják a környezetben lévő mennyiséghez képest. Négy nőstény és négy hím cápát vettek szemügyre, melyeket 1967 és 2010 között fogtak be az Atlanti-óceánban.
A radioaktív izotópot egyfajta dátumbélyegzőként használták, hogy pontosabban megszámolhassák és kalibrálhassák a növekedési rétegeket, majd megállapították a tesztminták korát. Az Indiai- és Csendes-óceánban élő állatokat érintő korábbi vizsgálatok – a radioaktív marker nélkül – azt sugallták, hogy a nagy fehér cápák elérhetik húszas éveiket. A markerekkel a kutatók úgy becsülték, hogy a vizsgálatban szereplő legnagyobb hím 73 éves volt, a legnagyobb nőstény pedig 40.
A vizsgált állatok mindegyike az Atlanti-óceánból származik, de a kutatók nem hiszik, hogy jelentős különbségek lennének a három nagy óceáni medencében élő cápák élettartama között. Feltételezve, hogy a halak normál élettartama túllépi a 70 évet, a nagy fehér cápák a leghosszabb életűek lehetnek az összes porcos hal között.
A tengerek eme ikonjai az utóbbi években igen rossz sajtót kaptak – gyakran teljesen méltánytalanul -, és a világ többi cápafajához hasonlóan egyre súlyosabban veszélyezteti őket a halászat. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió sérülékenyként tartja nyilván a fajt.
Amennyiben pedig lassabban növekszik és később válik ivaréretté, mint eddig hitték, az azt is jelenti, hogy a nagy fehér cápa nehezebben regenerálódik, ha populációs egyedszáma a halászat, környezeti és más nyomások miatt hanyatlást szenved el.