A Nobel-békedíjjal kitüntetett politikus halálhírét Jacob Zuma dél-afrikai elnök jelentette be az állami tévében a nemzethez intézett üzenetében. Közölte, hogy Mandela johannesburgi otthonában halt meg, békében távozott az élők sorából. Hozzátette, hogy állami temetésen helyezik végső nyugalomra, és egyben elrendelte, hogy országszerte eresszék félárbocra a nemzeti lobogókat.
Nelson Rolihlahla Mandela 1918. július 18-án született Mvezo faluban, amely Transkei tartományban található. Mandela a Xhosza népcsoport tagja volt. Második neve (Rolihlahla) helyi nyelven azt jelenti: „aki bajba sodorja magát”.
Nelson Mandela fiatal korában nyugati oktatásban részesült. 1938-ban a Fort Harei Egyetemre járt, de hamar kirúgták, mert egy diáktüntetésen vett részt. Később a Witwatersradni Egyetemen fejezte be jogi tanulmányait, miután összeismerkedett Walter Sisuluval, aki az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) alapítója volt. Mandela végül 1944-ben csatlakozott az ANC-hez.
Mandela az ANC-ben az ellenszegülési kampány főszervezője volt. 1952-ben az ANC transvaali regionális szervezetének az elnöke lett és ezzel automatikusan az ANC elnökhelyettesi posztját is megkapta. Mandela az indiai polgárjogi aktivistákkal közösen harcolt az apartheid rendszer színes bőrűek ellen bevezetett korlátozó jogszabályainak eltörléséért. Az általa indított ellenszegülési kampányt végül a dél-afrikai hatóságok könyörtelenül leverték. Mandelát és több társát pedig szigorú szankciókkal büntették és jelentősen korlátozták a mozgásszabadságukat. Mandela ezért sokáig álnéven tevékenykedett.
1955-ben az ANC szövetségre lépett a fehérek Demokratikus Kongresszusával, a Dél-ázsiai Kongresszussal és a Színes bőrűek Kongresszusával. Az ellenzéki szövetség ekkor nyolcpontos szabadságjogi chartát fogadott el. Az akkori apartheid kormány a kiegyezés helyett inkább az elnyomás politikáját választotta és 1956-ban az ellenzéki szövetség 156 tagját, köztük Mandelát letartóztatták. Mandelát és társait hazaárulással és kommunista felkelés előkészítésével vádolták meg, de négy év után felmentették őket.
1960-ban világszerte hatalmas felháborodást váltott ki az apartheid kormány kegyetlen fellépése Sharpeville-ben, ahol a biztonsági erők 69 fekete tüntetőt gyilkoltak meg. Az akkori dél-afrikai miniszterelnök Hendrik F. Verwoerd az incidens után rendkívüli állapotot vezetett be, 22 ezer embert tartóztattak le. Mandela is köztük volt. Az ANC-t pedig betiltották. Verwoerd azzal próbálta meg csillapítani a kedélyeket, hogy a feketék számára rezervátumokat alakítottak ki az országban. Mandela viszont hevesen bírálta a kormány intézkedéseit és elítélte a rezervátumok kialakítását.
Mandela a 60-as évek elején illegalitásba vonult és létrehozta az Umokhonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) földalatti gerilla szervezetet, amelynek ő lett a főparancsnoka. 1962-ben Mandela beutazta a kontinenst, hogy támogatókat, pénzt és szövetségeseket találjon a küzdelemhez. Hazatérése után viszont letartóztatták és szabotázs, illetve terrorista cselekmények elkövetése miatt kényszermunkára, majd életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Mandelát a híres, Fokváros melletti Robben-szigetre szállították. Mandela bebörtönzése ellenére az ANC tovább folytatta tevékenységét. A szervezet irányítását pedig a felesége, Winnie vette át.
A 90-es évekre az apartheid-rendszer jelentősen meggyengült, ami elsősorban a külső és belső politikai nyomásnak, illetve az ország ellen bevezetett különböző nemzetközi szankcióknak volt köszönhető. Az Apartheid vezetés számára végül nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlenek a politikai reformok. Mandelát végül 1990-ben, 27 évi raboskodás után szabadon engedték. 1993-ban az „Apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért” Nelson Mandela és Fredrik Willwem de Klerk volt dél-afrikai elnököt kitüntették a Nobel-békedíjjal.
Dél-Afrikában 1994-ben tartották meg az első szabad demokratikus választásokat, amelyeket az ANC elsöprő többséggel megnyert. Nelson Mandela pedig Dél-Afrika első fekete elnöke lett. Mandelát elnöksége alatt számos kritika érte. Államfőként a feketék és fehérek igényeit egyaránt ki kellett volna elégíteni, de ez nem minden esetben sikerült. Az apartheid-rendszer felszámolása után a fehér lakosság jelentős része elhagyta az országot, mert féltek a feketék megtorlásától. Komoly problémát jelentett még a hatalmas szegénység és a lakhatási lehetőségek biztosítása, amire nem sikerült tartós és hatékony megoldást találni. Komoly nemzetközi felháborodást váltott ki 1998-ban, amikor Mandela katonákat küldött Lesothoba, hogy megakadályozzon egy készülőben lévő katonai hatalomátvételt.
Mandela az idős kora miatt gyakorlatilag Thabo Mbeki alelnökre bízta az ország ügyeinek irányítását. Ő maga a hivatalos látogatásokon és a ceremoniális eseményeken vett részt. Végül 1999-ben távozott az elnöki posztról és végleg visszavonult a politizálástól.
