Hajnali háromkor Nairobiba megérkezni nem valami menő, főleg ha előző nap reggel nyolckor indul el az ember – szóval kimerítő a hosszú repülőút. A Jomo Kenyatta reptéren landoltunk, ez a légigkikötő egy kicsit olyan, mintha Sármelléken vagy mondjuk Korfun szállnánk le: kicsi, egyszerű, de nagyszerű! Minden szempontból korrekt, hiszen nem a csillogás a lényeg, hanem hogy minden gördülékenyen menjen, és a Jomo Kenyatta kicsi ugyan, de megfelel az elvárásoknak.
Hajnali négy órakor már taxiban ültem, hogy a követségre menjek, az út közben is már annyi látnivaló volt, hogy Afrika már az első pillanatokban lenyűgözött. Az út mentén békésen legelő zebrák látványa “felbecsülhetetlen”, ahogyan a követség kertjét ellepő szebbnél szebb madarak, virágok káprázatos elegye is egy szempillantás alatt magával ragadott. Az illatok, az eddig sehol sem látott flóra és fauna mellett persze elsősorban az afrikai emberek kedvessége is szokatlan számomra. Sofőröm, Mwangi, aki többek között a Taita buszhoz is elvitt szerda reggel , nagyszerű társaság, tele van jópofa sztorikkal, de ugyanez igaz a vámosokra, a biztonsági őrökre, a büfésekre is, és valljuk be, ez otthon nem egészen így van.
Persze rengeteg minden szokatlan dolog van még itt, például a vezetési stílus. Amit eddig megtanultam: a közlekedési lámpa jelzését csak akkor kell figyelembe venni, ha van rendőr, sávot akkor váltunk, amikor akarunk, sebességkorlát nincs – a körülmények döntik el, mennyivel mész.
Ma reggel például egy autópályán felborult kamion másfél sávot kitakart, így elég nehéz lehetett bejutni Nairobiba. Tehát mindent egybevetve az eddigi benyomásaim: Afrika lenyűgöző, nagyon érdekes és persze eklektikus.