A jelenlegi egyiptomi helyzet miatt a vízgazdálkodási projektek külföldi partnerei egyelőre kivárnak, de ha stabilizálódnak az állapotok, vélhetően újra megindulhatnak ezek a programok – mondta Huszám Fahmi, az egyiptomi Nemzeti Vízügyi Kutatóközpont alelnöke a Budapesti Víz Világtalálkozó második napján, szerdán az MTI-nek.
A szakértő kiemelte: Egyiptom a vízgazdálkodás szempontjából szerencsésnek mondható, hiszen az országon átfolyik a Nílus. Sok gazdasági szektor függ a víztől, különösen a mezőgazdaság, amely 35 százalékkal járul hozzá Egyiptom GDP-jéhez – közölte.
Beszélt arról is: jelenleg problémát okoz, hogy Etiópia duzzasztógátat kezdett építeni a Níluson. Mivel Egyiptom csaknem teljes vízszükségletét innen fedezi, minden, a Nílus térségében megvalósuló projektnek óriási hatása van az ország vízgazdálkodására – magyarázta.
Júniusban Etiópia elkezdte építeni a folyón Afrika legnagyobb erőművét. Az ország egy 2011 óta tervezett, 3,2 milliárd eurós projekt keretében építi erőművét, három-öt év alatt készülne el. Egyiptom szerint az erőműhez szükséges víztározó miatt Etiópia megcsapolná a Níluson hozzá eljutó víz mennyiségét.
Huszám Fahmi hangsúlyozta: a tiszta ivóvíz garantálásában Egyiptom jól áll, jelentős sikereket ért el a millenniumi fejlesztési célok teljesítésében, az ország lakosainak 95 százaléka gond nélkül juthat tiszta ivóvízhez.
Az ENSZ által 2000-ben megfogalmazott millenniumi fejlesztési célok keretében az országok azt is elhatározták, hogy felére csökkentik azoknak az arányát, akik tartósan nem jutnak egészséges ivóvízhez.
Huszám Fahmi szerint a szanitáció (szennyvízkezelés) kérdésében azonban az ország már nem áll ilyen jól, és ez befolyásolja a vízforrások tisztaságát is – mondta. Hozzátette: nagy kihívást jelent számukra, hogy ha már rendelkezésre áll a víz, megőrizzék a tisztaságát, különben használhatatlan.
A szakértő megemlítette, hogy amikor 1959-ben meghatározták, Egyiptom mennyi vizet hasznosíthat a Nílusból, az ország lakossága 20 millió volt, ma pedig 90-95 millió, miközben a kvóták változatlanok maradtak.
A Nílus teljes hasznosításáért elnevezésű 1959-es megállapodás meghatározta az egyes államok által felhasználható vízmennyiséget. E szerint Egyiptom a Nílus évi átlagos 84 milliárd köbméter vízhozamából 55 milliárd köbméterrel rendelkezik, 18,5 milliárd köbméter pedig Szudánt illeti. A maradék körülbelül 10 milliárd köbméternyi víz nagy része elpárolog vagy elszivárog a Nasszer-tóból.
Huszám Fahmi kitért arra is, hogy sok partnerre számíthatnak a vízgazdálkodási projektek megvalósításában, például az Európai Unióra, de a jelenlegi politikai helyzetben az országok egyelőre kivárnak. Azonban “nagyon rövid időn belül megváltozik a kép” – jelentette ki. Remélhetőleg hamarosan helyreáll a demokratikus rend – mondta -, hozzátéve, ebben a tekintetben “nagyon optimista”.