Többször megfordultam már zárt közösségekben Afrikában, így jól tudtam, látogatásunk a bedzsáknál nincs feltétlenül sikerre ítélve. Az elszigeteltségben, mélyen a vidéki afrikai területeken élő népek – többször tapasztaltam- bizalmatlanok a kívülálló, odalátogató emberrel, pláne európaiakkal szemben.
Aggályaimat csak növelte, hogy a félsivatagos- kősziklás területen élő bedzsák köztudottan hagyományőrző módon élnek. A bedzsa társadalomban a család a legfontosabb érték. Itt csak a család tagjai kerülhetnek bizalmi körbe, a messziről érkező idegent felemásan fogadják. Lassányi Gábor régész kollégám és expedíciós társam ezért három kísérőt is leszervezett, hogy növeljük esélyeinket. A gondos előszervezés nem maradt eredmények nélkül. Nemcsak az utaktól távol eső, akácia ágakból összeállított bedzsa nagycsaládok táborhelyeibe nyertünk bepillantást, de abban a kiváltságban is részünk lehetett, hogy egy esküvői szertartáson is részt vehettünk.
Természetesen csak és kizárólag férfiak között mozoghattunk. A férfiközpontú bedzsa társadalomban ugyanis a nők és férfiak külön esznek, vigadnak. A nőket még csak megközelítenünk sem volt szabad! A férfiak annál befogadóbbak voltak, köszöntésünkkor birkazsírt és fűszernövényt kentek a fejünkre: így fejezték ki, hogy barátok vagyunk és részt vehetünk az ünnepségen, ahol együtt ettünk, táncoltunk velük. A kulturális találkozásból szép fotóanyag készült, Lassányi Gábor pedig hamarosan részletes cikkben számol be bedzsa élményeinkről.
A fotókat készítetette: Lantai-Csont Gergely
Az esküvő
Korán iskola. A megtanulandó napi szöveget írják a táblára