A napjainkat úgy tervezzük meg, hogy a napfelkelte utáni órákban, és a kora estiekben mindig ’témaközelben’ legyünk. Napközben, amikor a nap magasan jár, és amúgy is iszonyatos kánikula, néhol 46 fok van, nem érdemes fotózni. Így hát, mikor elterveztük a naplementés fotózás helyszínét, pihentünk, és vártunk…Amikor pedig eljött végre a fotózás ideje, szomorúan tapasztaltam, hogy nagyon felhős lett az ég, így a csodálatos naplementés expozíció tervbe füstbe ment…Így eldöntöttük, hogy a piramis lábánál éjszakázunk, és másnap, napfelkeltekor fejezzük be a tájfotózást. Igen ám, de éjszaka hihetetlen homokvihar kerekedett, ami errefelé, a sivatagban gyakori dolog. Egy közeli kőháznál találtunk menedéket, de a vihar miatt, alig aludtunk. Mindenesetre megérte kivárni a reggelt, mert a kép megszületett és kárpótol minket az éjszakai kellemetlenségekért is.
A fotókat készítette: Lantai-Csont Gergely
