Egy jelentés szerint az elmúlt két évben legalább 27 ember halt bele a kínzásba líbiai fogdákban.
Közülük tizenegyen idén, hivatalosan a kormányzathoz tartozó, de valójában fegyveres brigádok által működtetett börtönökben vesztették életüket.
Az UNSMIL által a helyszínen gyűjtött bizonyítékokon alapuló dokumentum szerint az őrizetbe vett személyeket fogva tartásuk első napjaiban általában kínzásnak vetik alá a milíciák, hogy beismerő vallomást vagy más információkat kényszerítsenek ki belőlük.
Az országban legalább 8000 embert tartanak fogva a két évvel ezelőtti forradalommal kapcsolatban, akiknek döntő többsége az ENSZ szerint nem számíthat tisztességes eljárásra, nincs védőügyvédjük, és családtagjaikkal sem léphetnek kapcsolatba.
Az észak-afrikai országban a mai napig számos fegyveres csoport garázdálkodik, amelyek a Moammer Kadhafi néhai diktátor hatalmának megdöntésére irányuló felkelés alatt verbuválódtak.
A tripoli kormány két évvel a Kadhafi-rendszer bukása után sem volt képes uralma alá vonni az ország egészét, ezért a közbiztonság fenntartása terén erősen rá van utalva a milíciákra, amelyek azonban gyakran saját hatalmuk megerősítésére és a kormány aláásására használják fel a hatalmi vákuumot.
A jelentés szerint megoldást hozna az áldatlan helyzetre, ha a milíciák átadnák a fogvatartottakat a kormány által irányított börtönöknek, ahol számottevően jobb körülmények uralkodnak.
Megfigyelők szerint a fegyveres csoportok eszközként használják a rabokat a kormány elleni politikai játszmában, ezért nem hajlandóak átadni egyes “értékes” foglyaikat.
Ilyen például a néhai diktátor fia, Szeif al-Iszlám Kadhafi, akit egy milícia nem hajlandó kiadni az őt háborús bűnökkel vádló tripoli hatóságoknak.