Az egyiptomi belpolitikai helyzet miatt több hétre lezárták az Egyiptomba irányuló nemzetközi kompforgalmat, de szerencsére utazásom kezdetére a helyzet valamelyest kitisztult, így magabiztosan indultam Magyarországról első, észak-afrikai állomásom felé.
Tudtam, hogy a sérülékeny biztonsági helyzet miatt nem lesz lehetőségem rá, hogy elmenjek a fehér sivatagba és beduinokat fotózzak, de azért titkon reméltem, hogy a médiában átütő negatív hírek ellenére lent a ’terepen’, a maga valóságában nem lesz annyira vészes és veszélyes a szituáció, így talán mégis el fogok tudni kezdeni már Egyiptomban dolgozni.
Tervemet végül nem is csak a biztonsági helyzet, hanem a bürokrácia akadályozta: az utamon végigkísérő sárga dzsipem országba történő beléptetése, vámügyintézése ugyanis három napig tartott! Úgy éreztem, egy másik Egyiptomba csöppentem: turistákat alig láttam, viszont egy-egy templomnál önként kínálkozó gájdok tucatjai ajánlották szolgáltatásaikat. A boltokban az árak az egekbe szöktek, olyan kevés a vásárló, hogy a boltosok a betévedőkből próbálnak megélni. A felkészültebb gájdok napi 100-150 eurót kértek egy napi munkájukért, amit az expedíció nem tudott volna kifizetni, így a vámügyintézés miatti időveszteség és a drágaság miatt elhatároztam, a fehér sivatagba és a beduinokhoz majd egy másik időben, egy másik utazás során térek vissza.
Időközben hozzám csatlakozott társammal, Lassányi Gábor régésszel tovább siettünk Aswanba, hogy elérjük a kompot, amely a Lasser – tavon át 22 óra alatt Wadi Haifába, már Szudánba visz minket!
