Egy hónap kényszerszünet után sokan csak most merészkednek elő négykerekű kordéikkal, de turista sehol. Technikai munkanélküliség, mondják erre. Régen, vagyis Mubarak bukása előtt napi 15-20 ezer turista fordult meg a piramisok tövében, emlékeznek a szebb időkre a fuvarosok. Panaszkodnak, hogy a hatóságok semmit sem tettek az érdekükben, ha éppen erőszak söpör végig az országon, vagy Kairón, egyszerűen bezárnak mindent látnivalót. A túlélést mindössze néhány helyi turista jelenti. Közel sem annyian, mint a külföldiek.
Pedig a turizmussal kezdeni kellene valamit, hiszen csaknem 10 százalékot jelent az ország bevételeiben. Ha kiesik, könnyen csődbe mehet a fáraók földje.