Jelöltből nincs hiány Maliban
A választásokon 27 jelölt közül lehet választani, többségében sok éve a politikai porondon tevékenykedő politikusok indultak (például egykori miniszterelnökök, mint Ibrahim Boubacar Keita, Soumana Sacko vagy Modibo Sidibe), de vannak szinte teljesen ismeretlen, új nevek is, akik zömében ugyanazokkal az ígéretekkel és igényekkel kampányolnak – a nemzeti egység stabilizálása, a hadsereg teljes reformja, munkahelyek, szegénység csökkentése vagy a korrupció elleni harc. Például a nacionalista szónoklatairól ismert Ibrahim Keita, aki 2007-ig a parlament elnökeként dolgozott, és aki most zéró tolerenciát hirdetett a korrupció ellen, és aki 15 különféle politikai mozgalom támogatását élvezi.
Ismertek és ismeretlenek
A timbuktui régióból származó Soumaila Cisse például legnagyobb érdemeként korábbi pozícióiban elért sikereit hangoztatja, egyebek között hét éven át volt a Nyugat-afrikai Monetáris Szövetség elnöke, amivel megvannak a képességei, hogy helyére tegye a mali gazdaságot. Vannak vérfrissítésnek is nevezhető jelöltek, például a kevés tapasztalattal rendelkező geológus, Dramane Dembele, akit azért választott emberének az ország legnagyobb pártja, az ADEMA, hogy ezzel nyugtassa meg a szervezetén belüli frakciókat, akik mind a saját embereiket favorizálták előzetesen. Az egyik legfiatalabb jelölt a 38 éves Moussa Mara, aki a mali politikai élet új csillagaként a fiatalok munkanélküliségének felszámolását és a nemzet egységének megteremtését tűzte ki célul, ahogy utóbbi hangoztatásával vált ismertté az egyetlen női induló, Aichata Cissé Haidara is, aki a fiatalok, nők és a vidék helyzetének javításával kampányol.
Támogatók és támogatottak
A szakszervezeti mozgalmak által támogatott jelöltként indul a kereskedelmi és iparkamara elnöke, Jamille Bittar, aki a Mali Gazdasági és Társadalmi Fejlődés Pártjának (PDES) támogatását is élvezi. Érdekes lesz majd megnézni, hogy miként fog boldogulni Checik Modibo Diarra, a Microsoft Afrika elnöke, aki a 2012-es elnökválasztásokon felhasználni szándékozott Mali Fejlesztési Tervet (RPDM) is jegyzi. Yeah Samake, Ouélessébougou polgármestere a korrupciós vádakat elkerülendő illetve a többi jelölt korruptságára utalandó, kampányához az összes forrást interneten keresztül illetve az Egyesült Államokból igyekszik megszerezni és szintén az egységes és prosperáló Mali címszavakkal kampányol és hát persze mindenképp meg kell említeni Moussa Traoré fiát, Cheick Bougadary Traorét is, aki az Afrikai Megújulási Szövetség (CARE) jelöltjeként méretteti meg magát.
Sok a bizonytalanság
Ha a jelöltek rendkívül színes névsorához hozzáadjuk az északi területeken fennálló bizonytalanságot, a választásokhoz kapcsolódó logisztikai gondokat, az etnikai feszültségeket, akkor könnyedén beláthatjuk, hogy igen komoly kihívás jön el az ország számára július 28-án (illetve ha senki sem szerez 50%-os többséget, akkor a második fordulóban augusztus 11-én). Bár előzetesen sokan úgy gondolták, hogy ez a választás lesz a megoldás Mali problémáira, most már úgy tűnik, hogy a fenti problémákból fakadó bizonytalanság és pártatlanság hiánya ismét megrendítheti a mali demokrácia és stabilitás alapjait. Aztán ott van Gao, Kidal és Timbuktu régiója, amelyeket ugyan felszabadítottnak lehet nevezni, mégis a franciák távozásával és a rosszabbul képzett mali katonák és ENSZ-békefenntartók érkezésével a biztonsági helyzet nem javult, a hatalmas sivatagi területeken továbbra sincs semmiféle állami fennhatóság, így a választások során ezeken a területeken komoly támadásokra, robbantásokra, gyilkosságokra lehet számítani. Ugyanezeket a területeket érinti a tuareg és nem tuareg populáció közötti etnikai feszültség, hiszen bár a két fél sikerrel megegyezett a kidali régió választásának lebonyolításáról, továbbra is kölcsönösen etnikai alapú támadásokkal vádolják egymást.
Leszerepelt a „régi gárda”
Aztán ott vannak a korábban már említett tényezők: a hatalmas területből adódó logisztikai nehézségek, hiszen például a biometrikus szavazókártyákat csak június 29-én indították útnak, ami miatt sanszos, hogy sokan nem is kapják meg a kártyájukat (még hozzávetőleg 2 millió ilyen ember van a 7 millióból), aztán ott van a Ramadan szent hónapja vagy az amúgy sem túl acélos infrastruktúrát padlóra küldő esős évszak. Ami sorsdöntő lehet a győztes személyét illetően, az a tény, hogy sok mali polgár az elmúlt évtizedek kormányait hibáztatja azért, hogy a jelenlegi helyzetébe került az ország és ez fontos faktor lehet a régi “játékosok” számára.