Amerika presztízse a mélyponton
Az Egyesült Államok évente 1,5 milliárd dollárral támogatja Egyiptomot, ám ennek az összegnek a nagy része a hadseregnek jut. Az arab tavasz reményeiben a nép jelentős része csalódott, és nem véletlenül: a több mint 80 milliós lakosság fele még mindig a létminimum alatt él, vagyis napi 2 dollárból kell kijönnie. Nem csoda, hogy összecsapások voltak a piramisok környékén is, hiszen a legszegényebbek egy része ott húzza meg magát- a temetők környékén vagy épp a temetőkben. Mindeközben a Nemzetközi Valutaalap olyan reformot követel Egyiptomtól, amely csökkenti az alapvető élelmiszerek és a rezsiköltségek állami támogatását. Az IMF ezt a reformot szabta feltételül ahhoz, hogy Egyiptom megkapja azt a 4,8 milliárd dolláros hitelt, melyről Mubarak bukása óta folynak a tárgyalások. Morszi elnök idején a hatalom kettős játékot játszott: a népnek megígérte, hogy marad az olcsó kenyér és az olcsó áram, az IMF -et pedig azzal hitegette: mindjárt megindul a reform. Eközben a Muzulmán Testvériség által kinevezett gazdasági vezetők tökéletes hozzá nem értésről tettek tanúbizonyságot. Az utca népe viszont azt a tanulságot vonta le: Amerika nem ad pénzt. Magára hagyta az arab tavaszt. A szép ígéretekből nem lett semmi. Ráadásul az IMF Morszi letartóztatása után közölte: nincs megállapodás, hiszen a helyzet zűrzavaros Egyiptomban. Mit tehet ilyen körülmények között az új ideiglenes kormányzat, amely kompetens szakértő miniszterekkel rendelkezik?
A remény az arab szolidaritás
Szaúd- Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok összesen 12 milliárd dolláros gyors segélyt ígértek a napi gondokkal küzdő Egyiptomnak. Egyik arab állam sem szimpatizált túlzottan Morszi elnökkel, akit azzal vádoltak, hogy Raisznak, azaz vezérnek képzeli magát. De nemcsak Egyiptom, hanem az egész arab nemzet vezérének. Ez régi tradíció Egyiptomban, de már Mubarak volt annyira óvatos, hogy nem hangoztatta ezt, hiszen tisztában volt országa gyengeségével. Egyedül Katar uralkodója támogatta egyértelműen Morszi elnököt. Katar külügyminisztere még az utolsó percben felhívta az első demokratikusan megválasztott államfőt, hogy állapodjon meg a hadsereggel, de Morszi erre nem volt hajlandó. A katari Al Dzsazira tudósítóját viszont ezt követően majdnem agyonverték a Tahrir téren, az arab tavasz legendás kiindulópontján. Az egykor oly népszerű Al Dzsazira elveszítette nézői nagy részét Egyiptomban. Nemcsak azért, mert Katar támogatta Morszi elnököt, hanem azért is, mert ez a támogatás csak szavakban mutatkozott meg. Pénz, az nemigen érkezett.
Kairóban most is attól tartanak, hogy az arab szolidaritás megmarad a deklarációk szintjén. Washington buzdítására határozott úgy Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok, hogy összesen 12 milliárd dollárt küldenek Egyiptomnak. De a részletek nem világosak. Annyit már most is lehet tudni, hogy Egyiptom részben nem pénzt kap, hanem olajat ingyen vagy nagyon kedvezményes áron.
Milyen évszak jön az arab tavasz után?
“Nem akarjuk rákényszeríteni az amerikai demokráciát Egyiptomra. Nincs amerikai modell. Egyiptomnak magának kell megtalálnia a saját útját.”- mondta szinte kétségbeesetten William Burns Kairóban. Hivatalosan szinte senki sem akar tárgyalni vele. Miért? Mert az Egyesült Államok annyira népszerűtlen, hogy egyetlen párt sem kockáztatja azt szívesen, hogy “Amerika bérencének” bélyegezzék az utcán. “Takarodj boszorkány!”- skandálták a Morszi- barát tüntetők az amerikai nagykövetasszony vörössel áthúzott portréját cipelve. De Morszi ellenfelei sem vállalják fel Amerika barátságát. Ők sem kívánnak találkozni William Burns helyettes külügyminiszterrel. Egy barátja marad az Egyesült Államoknak, a hadsereg. Amely szépen zsebre teszi a 1,5 milliárd dolláros éves támogatás oroszlánrészét. Kedden az összecsapások kiújulása után szigorú közleményben ismételte meg álláspontját: bármi áron fenntartja a rendet. Morszi letartóztatása után, a tömegtüntetések során legkevesebb 92 tüntető halt meg. Véres nyár az arab tavasz után? És mi lesz ősszel és télen, amikor az IMF javaslata szerint növelni kell a rezsit? Valószínűleg nemcsak az Egyesült Államoknak, de senkinek sincs receptje Egyiptom problémáinak megoldására.
