Tunéziában szinte minden szempár, szinte minden lehetséges felületen követi az egyiptomi eseményeket. A francia RFI rádiónak nyilatkozó al-Bawsala civil szervezet igazgatója egyáltalán nem lepődött meg a kairói változáson. Arra emlékeztet: nem szabad megfeledkezni arról, hogy a forradalmi folyamatok még zajlanak, ezért bármi bekövetkezhet. Senki sem hitte, hogy Morszi elveszti a hatalmát. Ez nem egy politikailag stabil átmenet, bármi lehetséges, bármilyen forgatókönyv előállhat, és azt hiszem ezt a tunéziai iszlamisták is jól tudják, mondta Selim Kharrat. A tunéziai kormányzat értékelése szerint a kairói fordulat nem éri el Tunéziát. A tunéziaiak sokkal inkább tisztában vannak azzal a munkával, amelyet a nehézségek ellenére is elvégzünk. Semmi nem indokolna egy hasonló tiltakozó mozgalmat, már csak azért sem, mert mindig a párbeszédet és a konszenzust támogattuk, nyilatkozta Ali Larayedh kormányfő.Eközben a tunéziai ellenzék is elindította a maga Tamarod mozgalmát. A főleg az elégedetlen fiatalokra támaszkodó szerveződés itt is aláírásgyűjtésbe kezdett, amellyel a politikai változásokat akarja kikényszeríteni.
Marokkói reagálások
Marokkóban a Lemag című francia nyelvű internetes lap Katonai hűtlenség Egyiptomban címmel közöl cikket. Ebben a kairói eseményeket az egyiptomi demokrácia bukásának minősíti. A rövid szövegben idézik a királyság hivatalos véleményét is, amelyet a külügyminisztérium adott ki. Eszerint Marokkó aggodalommal és érdeklődéssel követi az egyiptomi eseményeket; bízik a nemzeti egység megőrzésében, és abban, hogy a nép a törekvéseit a szabadság és demokrácia keretében valósítja meg.
Líbia és Algéria
A líbiai sajtó egyelőre arról számolt be, hogy Tripoli rendeletére a határról visszafordították a Muzulmán Testvériség vezetőjét, Mohamed Badih-t. Algéria hivatalosan nem ítéli el a kairói változásokat. A helyi iszlamisták azonban a demokrácia módszeres leépítéséről, egy szélsőséges világi kisebbség akciójáról beszélnek. Az eseményeket az emberek rendkívüli érdeklődéssel követik. Sokan párhuzamot vonnak a1992-es algériai eseményekkel, amikor a hadsereg megakadályozta, hogy a választásokat megnyerő iszlamisták végül hatalomra kerüljenek. Ez akkor polgárháborúhoz vezetett, amelynek 200 ezer halottja volt.