Az Észak-Kenyában pásztorkodással foglakozó törzsi közösségek között már régóta ellenséges a viszony. Főleg az értékes legelőterületekért folyik a küzdelem, de a helyiek szerint a összecsapások hátterében valójában politikai pozíciókért folyik a harc. A térségben ezért roppant feszült a helyzet. A legutóbbi összecsapások Mandera megyében robbantak ki, amely Szomáliával és Etiópiával határos vidék.
A helyi civilek azt mondták, hogy a térség „politikai osztályának tagjai” arra használja fel a helyi törzsek fegyvereseit, hogy riválisaikkal leszámoljanak és régi „sérelmeiket” törlesszék. A mostani harcok Jorogo faluban voltak, amely Mandera megyében található, körülbelül 800 km-re a fővárostól. A kenyai Vöröskereszt a Twitteren azt közölte, hogy a gránáttámadásban 15-en haltak meg és heten súlyosan megsérültek. A támadók Etiópia felé vonultak el.
A helyi hírforrások arról számoltak be, hogy David Kimaiyo rendőrparancsnok beidézte a Mandera és a Wajir törzs vezetőit kihallgatásra. A rendőrfőnök meggyőződése szerint igazak a pletykák, amelyek szerint a politika mozgatja a szálakat a háttérből. Az elmúlt hetekben a kenyai kormány erősítést is küldött a helyi rendőröknek, hogy fenntartsák a békét és megakadályozzák a további vérontást, de hiába. Az egyik legnagyobb problémát azt jelenti, hogy a régióban rendkívül rosszak az útviszonyok, ami miatt a rendőrök nem tudnak időben közbelépni.
Kenya észak-keleti régiójában számos fegyveres csoport és fosztogató tolvajbanda működik, ezért a helyi civilek is tartanak fegyvert otthon, hogy megvédjék magukat az ellenséges betolakodóktól. A helyiek elsősorban pásztorkodásból élnek. A nyájakat pedig fegyveresek őrzik. Komoly problémát jelent, hogy a régióval határos Szomáliában még mindig háború dúl, ezért rendkívül könnyű fegyverhez jutni. A szintén szomszédos Etiópiában az Oromo Felszabadító Front lázadói is gyakran portyáznak a kenyai régióban. A rossz biztonsági helyzet miatt több százan menekültek el. A helyben működő segélyszervezetek pedig arról számoltak be, hogy a hatóságok és a hadsereg gyakorlatilag nem tesz semmit, csak távolról szemléli az eseményeket.