Május 30-ána nemrégiben felszabadított Gao városában tartottak tüntetést fiatalok a település központi, a Mozgalom az Igaz Egyért és a Dzsihádért Nyugat-Afrikában (MUJAO) 10 hónapos uralma alatt csak Sharia-térnek nevezett területén (itt hajtották végre az iszlám szabályai ellen vétők elleni ítéleteket, például megbotozásokat, kézlevágásokat), így tiltakozva a szerintük hibás francia döntés miatt, amellyel Párizs állítólagosan támogatja a tuareg Azawadi Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (MNLA) előretörését.
A muszlim radikálisok visszaszorulásával az MNLA újra előretört és jelenleg az egyetlen, nem mali vagy francia kontroll alatt lévő település az ő kezükben van, Kidal városát irányítják. Az ország legészakibb, jelentősebbnek nevezhető települése mindig is a tuaregek bázisának számított, és amikor öt hónappal ezelőtt a franciák behatoltak a városba, a mali hadsereg nem tartott velük és azóta sem sikerült a lábukat megvetniük ott. Az alig pár száz tüntető azzal vádolja a franciákat, hogy hiába állomásozik egy egységük (a repülőtér védelmét látják el) Kidalban, mégsem tesznek semmit az MNLA uralma ellen. Emellett amiatt is aggodalmukat fejezték ki, hogy rengeteg korábbi tuareg lázadó ma már a mali hadsereg részeként ugyanazokon a településeken járőrözhet, amelyeket korábban ők magukat támadtak meg, mint az MNLA fegyveresei.
Példának okáért a 2012-ben még a tuareg csoport tagjaként harcoló Elhadji Gamou és csapata ma Gao utcáin igyekszik biztosítani a rendet. Az ellentét valószínűleg nem fog egyszerűen tovatűnni egy választás megrendezésével vagy a franciák távozásával, főleg, hogy a civil lakosság jelentős része úgy gondolja, hogy a tuaregek egy követ fújnak az iszlám szélsőségesekkel, ezért önszerveződő helyi milíciák jöttek létre a franciák távozása utáni helyzetre felkészülendő. Apropó, választás, a jelenlegi információk szerint július 28.-án fogják megtartani az oly régóta esedékes elnökválasztást Maliban, ami az első demokratikus lépés lenne azóta, hogy 2012. márciusában puccsal megdöntötték Amadou Toure hatalmát.
Azt már tudjuk, hogy a jelenleg ideiglenes elnökként funkcionáló Dioncounda Traore nem fog indulni ezen a megmérettetésen és az is valószínű, hogy a választási névjegyzékbe történő regisztráció során a szomszédos országok menekülttáboraiban élő maliakat is fel fogják keresni. Elvileg a kampány július 7.-én kezdődik és 26.-án ér majd véget, az esetleges második fordulóra pedig augusztus 11.-én kerülhet sor. De hogy ez a választás mit jelenthet Malinak? Nehéz megítélni, de az biztos, hogy a voksolásra óriási szüksége van az országnak, ha mielőbb vissza akar térni az alkotmányos rendhez és a normális politikai mindennapokhoz, de ehhez fontos lenne, hogy ez a szavazás szabályosan, biztonságban történjen – ez pedig elég bizonytalan, hiszen az ország északi része még mindig teljes mértékben instabil, mert bár François Hollande, francia elnök kijelentette, hogy a küldetés befejeződött, az iszlamista szélsőségesek még mindig aktívak (gondoljunk csak a tucatnyi öngyilkos merényletre) és az MNLA is igyekszik ismét teret nyerni.
És ha a biztonsági helyzet, instabilitás és megfélemlítések miatt kevesen mernek voksolni északon, akkor az eredmény sem lesz annyira hiteles, ami pedig újabb megmozdulásokhoz vezethet északon, amelyeknek ráadásul valószínűleg etnikai vetülete is lenne. Hiába fogják július elsején kivezényelni az ENSZ Többszintű Integrált Stabilizációs Misszióját (MINUSMA) az országba, ez a csoport egyáltalán nem lesz annyira szervezett, kiképzett, mint a franciák egységei, és nincsenek is felkészülve igazi szemtől-szemben történő harcra – minden arra mutat, hogy a franciák távozása elképzelhető, hogy túl korai. És akkor ezek még csak a biztonsági kérdések, ott vannak a voksolással kapcsolatos technikai kérdések is, még a szavazói azonosítólapok sem érkeztek meg az országba, meg egyáltalán, hogyan lehet megoldani a menekülttáborokban a szavazói névjegyzékbe történő regisztrációt?
Hatalmas munka lenne még egy stabil, fejlett államnak is, nem egy háborúból éppen éledezőnek. Aztán ott vannak a kormányon kívül álló tényezők is, például az, hogy az esős évszak június környékén kezdődik és ilyenkor az amúgy sem túl jó állapotú utak egy része teljesen járhatatlanná válik, vagy hogy a választások idejére esik a Ramadan is. De nincs nagy esély a szavazás elhalasztására, a franciák minél előbb át akarják adni a teljes ellenőrzést Bamakónak, az ENSZ már az új kormánnyal akar együtt dolgozni, több segélyszervezet pedig azért nem ad pénzt a jelenlegi kormánynak, mert az nem legitim. Gondok vannak a MINUSMA misszióval is, amelynek valamivel több mint 12 ezer békefenntartójából sokan már most is Maliban vannak, ők azok, akiket az Afrikai Unió adott a küldetéshez. A gondok főként technikai jellegűek, nincs elegendő felszerelés, elmaradások vannak a kiképzésben és egyes afrikai katonák hitelesítésében, ami ahhoz lenne szükséges, hogy hivatalosan kéksapkásként dolgozhassanak – ez a csádiak esetében kérdeses, hiszen Csádot az ENSZ gyerekkatonák alkalmázásával vádolja évek óta.
A poszt végére pedig néhány gondolat Kidalról. Ha a többi várost ilyen könnyedén elfoglalták a francia-mali erők, hogy lehet, hogy Kidal még a tuaregek kezén van? A megoldás az etnikai feszültségekben keresendő, ugyanis a városban tartózkodó franciák nem akarják, hogy a tuareg-ellenes mali hadsereg behatoljon a településre, mert az véres harcokat eredményezne. Ehelyett inkább Burkina Fasóban tárgyalnak a tuaregekkel titokban illetve Bamakót sürgetik a tuaregeknek biztosítandó autonómia ügyében. De hiába gondolják Maliban sokan, hogy a tuaregek ugyanúgy lázadók, mint az iszlamisták és hiába veszik őket terroristákkal egy kalap alá, a franciák szerint az MNLA segített nekik a radikálisok elleni harcban, stratégiai információk biztosításával.