A déli alvóváros, Al Maadi és a kormányzati negyed közötti út 30 egyiptomi font, ami nagyjából 4 dollár. „Ez a közúton 19 kilométer a kairói csúcsforgalomban reggel és este összesen négy órámba telt” – említi azt a legfontosabb érvet, amiért Ahmed Amin áttért a Nílus Taxira. A folyami taxival legalább ideje egyharmadát megspórolja Amin, nem beszélve a jókedvéről, amit a dugó megúszásával nyert vissza. „Amióta a vízen járok, jobb kedvvel és nagyobb teljesítménnyel is dolgozom” – lelkendezik Amin, aki egy nemzetközi szervezet kairói munkatársaként nyugodtan megengedheti magának a sebesség és a nyugalom luxusát.
A Nílus Taxi ötlete már hat éve érlelődött, mondják a cég alapítói, akik több országban jártak, hogy összeszedjék azt a tudást, amivel el lehet indítani egy ilyen vállalkozást. Az üzlet már a nyitás előtt állt, amikor megbukott Mubarak és a bizonytalan helyzetben nem is tudták kihez forduljanak engedélyért és a többi szükséges dokumentumért. Az eredeti, napenergiával működő hajókkal operáló terveket végül elvetették, és három motoros bárkával vágtak bele, a nem mindennapi sikert hozó vállalkozásba. Két éven belül 30 kis fogyasztású 15 személyes hajót szeretnének forgalomba állítani és naponta 15 ezer utast szállítani a Níluson.