Hocine Ait Ahmed már nagyon fiatalon elkötelezte magát a francia gyarmatosítók elleni küzdelem mellett. Előbb Kairóból, majd New York-ból szervezte a felkelést, ahol megnyitotta és vezette is Nemzeti Felszabadítási Front irodáját. 1954. november 1-jén néhány társával együtt merényletsorozatot követtek el, aminek eredményként kitört a függetlenségi háború. Két évvel később fogták el a franciák és hét évre bebörtönözték. A börtönben az ideiglenes kormány tagja lett, de a függetlenség kikiáltása után szakít Ben Bellával és inkább visszavonul Kabíliába, hogy onnan folytassa az ellenállást. Az új hatalom nem hagyja sokáig szabadon, 1964-ben letartóztatják és halálra ítélik. Két év múlva sikeresen megszökik és Svájcba megy. 1989-től gyakran jár haza, ekkor válik törvényessé pártja az FFS. Tíz évvel később elnökjelölt, de az utolsó pillanatban visszalép, mert szerinte az egész választás csalás. Ekkor nyilatkozta, hogy Algériában nem létezik a választás intézménye, mert mindent meghamisítanak, az egész a közigazgatás köreiben dől el.
Hocine Ait Ahmed ötven évig állt pártja élén, most azt írta a kongresszusnak, hogy „akartam volna, megtehettem volna, mégsem tudtam korábban lemondani.”