A királyi család a vérét adta Marokkóban

Marokkóban nem túl népszerű dolog a váradás. A népesség 0,75 százaléka ad rendszeresen vért, az egészségügyi világszervezet ajánlása 3 százalék. Az országban nagyjából 200-250 ezren lehetnek a véradók. A donorok legtöbb esetben azért vállalják, hogy saját rokonuknak adjanak. Ez egyébként majdhogynem „kötelező is”, íratlan szabály, hogy aki vért kap, az segítsen feltölteni a készleteket. Szakértők szerint négy oka van annak, hogy a marokkóiak körében nem népszerű, és ezért nem gyakori a véradás. Egyfelől a véradásszervezés köré nem épült olyan intézményrendszer, mint például Magyarországon a Vöröskereszt, másfelől az egészségügyi személyzet sem tudja eléggé motiválni a potenciális donorokat. Ehhez persze hozzájárul, hogy mindössze 16 regionális központ, összesen 24 bázissal rendelkezik, vagyis nagyon messze vannak az emberektől. Ráadásul évente még a kétszázat sem éri el a kitelepülések száma. Az emberek pedig félnek. Nincsenek meggyőződve és meggyőzve a biztonságról. A királyi donációnak nyilván az is volt a célja, hogy ezen változtasson és a marokkóiakat minél nagyobb számban terelje a véradóállomásokra.