A repülős utazás nagyon drága, ezért sokan nem engedhetik meg maguknak, úgyhogy eddig maradt az egyetlen opció, a buszos túra, ami az utak állapotát figyelembe véve rendkívül kockázatos küldetésnek ígérkezett. Az 1898 óta létező nigériai vasút tehát a mostani, 166 millió dolláros fejlesztésnek köszönhetően ismét össze tudta kötni vasúti közlekedéssel az ország két legnagyobb városát, és bár a 30 órás út rendkívül soknak tűnhet, az ezért elkért nagyjából 2500 forintos ár roppant csábítóvá teszi a sárga,zöld és fehér vagonokba való felszállást, tekintve, hogy busszal ugyanez a Kano-Lagos túra 10000 forint körüli összegbe kerülne.
De hogy miért tart 30 óráig 1126 kilométer megtétele? Az átlagsebessége a vonatnak 50 km/óra, plusz szinte minden útbaeső településen megáll (a teljesség igénye nélkül: Abeokuta, Ibadan, Osogbo, Ilorin, Kutienji, Minna) – de mégis, már a legelső indulásnál is akkora volt az érdeklődés, hogy sokaknak már Lagos-tól kezdve állniuk kellett hosszú kilométereken keresztül. A vonat elindulásáért a legtöbb utas a kormánynak mondott köszönetet, mindenesetre sokan hangoztatták, hogy bőven kell még javítani a szolgáltatáson, de talán olyan blamázs már nem fog előfordulni, amikor sok-sok évvel ezelőtt öt napba telt vonattal eljutni egyik városból a másikba, mert menet közben a leállt motort kiszerelték a vonatból, szervizbe vitték és meg is javították, miközben az emberek még mindig a vagonokban vártak végtelennek tűnő órákon át.
Nigériában főleg a gyarmatosítás időszakában indult meg nagy erőkkel a vasútvonalak építése, a britek a különféle mezőgazdasági termények és ásványkincsek okán építettek hosszú vonalakat keresztül az országon, az 1960-as függetlenség elnyerését így közel 3500 kilométer vasúttal köszönthette az ezerarcú Nigéria. És hihetetlen, de az elmúlt öt évtizedben ez a szám felfelé nem, csak lefelé változott, köszönhetően a kiterjedt korrupciónak, a “mutyinak” és a politikai vitáknak, amelyek felemésztették a lehetséges akaratot minden fronton. Viszont az elmúlt pár év végre változást hozott, az ország történetének egyik legnagyobb vasúti projektje indult el, kínai cégek segítségével elsőként elkészült a Lagos-Kano vonal, de folyamatban van már a Port Harcourt és Maiduguri közötti vonal felújításának tervezése is és már szerződést is kötöttek egy kínai céggel a Lagos-Ibadan közötti vonal megépítésére.
Amit olvasni lehet az első utazásokról szóló beszámolókban, azokból kiderül, hogy a Lagos-Kano vonatos túra nem csak egy olcsó és biztonságos utazási lehetőséget kínál, de esélyt Nigéria változatos élővilágának megismerésére is – délen még dzsungeles, erdős részek főleg, észak felé viszont már egyre szárazabb és kietlenebb a táj. Értelemszerűen a járat elindulását magasrangú politikus és vezetők is megtisztelték, ott volt a közlekedési miniszter, Idris Umar, Lagos állam kormányzója, Babatunde Fashola és rengeteg kisebb-nagyobb tisztviselő és cégvezető. A 25 lóerős mozdony által húzott maximum 45 vagon legjobb esetben 4000 utast képes szállítani, a vonat maga pedig étteremmel, poggyászkocsival és légkondicionált alvófülkékkel is fel van szerelve.
Mostantól minden pénteken 9 órakor a lagos-i Iddo állomásról indul majd a járat és Kanoból hétfőn reggel 9 órakor indul vissza, de emellett a vonalon a tavaly beszerzett 20 tartályvagonnal olaj és üzemanyagszállításra is sor fog kerülni, ahogy az már meg is történt az elmúlt hetekben többször – de február 11.-én Kanoba megérkezett az első szállítmány búza is. Minden probléma ellenére ez egy rendkívül pozitív, biztató hír a nigériai vasút számára és ha sikerül javítani a mozdonyok teljesítményén, a vagonok számának növelésére is tud forrást előteremteni a minisztérium, sikerül képzett munkaerőt munkába állítani, akkor az ország vasúti közlekedése felzárkózhat a világ második vonalához – persze ehhez az is kell, hogy a korábbi évtizedekkel ellentétben most karban is tartsák azt, amit felépítettek. Az első vonatút összességében sikerrel zárult tehát, az Ibrahim Tanimu Garba által irányított mozdony gond nélkül elhúzta Kanoba a 20 vagonból állószerelvényt, úgy hogy közben több, rövid szünetet tartott egyes állomásokon.