Az elmúlt hetek újabb tüntetéseket hoztak az oly sokat szenvedett Tahrír-térre, az évforduló napján pedig hatalmas ellenzéki megmozdulás volt ugyanitt, amelyen a felvonulók a mostani muszlim elnök, Mohamed Morsi távozását követelték. Pedig anno a tüntetők éppen egy, az Iszlám Testvériséghez tartozó elnököt kívántak Mubarak utódjának, de az egyik egyiptomi sajtóorgánum felmérése alapján, a Testvériség képviselőjének számító Morsi illetve egy leendő Testvériség-jelölt csak a szavazatok 39%-ra számíthatna, főleg a fiatalok körében elveszített bizalom miatt.
És hogy miért is követelőznek megint az emberek? Mert a 2011-es véres küzdelem eredményeként áhított szabadság és fejlődés még mindig sehol, a családok átlagos jövedelme 15%-kal csökkent, a sajtó kezdi elveszíteni szabadságát és a hatóságok is egyre keményebben lépnek fel a megmozdulók ellen – így ahogy a tüntetők mondják, 2011-ben megbuktatták Mubarakot, 2012-ben a hadsereget, idén pedig távozásra fogják bírni Morsit. És sajnos nem igazán békés felvonulásokon követelik Morsi távozását, múlt pénteken (február 8.) például Kairóban a rendőrség csak könnygázzal tudta szétoszlatni a tüntetőket, akik közül sokan Molotov-koktélokkal támadtak az elnöki palota épületére.
És hogy errefelé mások a tüntetések, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy független felmérés legalább 1000 főre teszi azon egyiptomiak számát, akik a forradalom kirobbanása óta az utcákon veszítették életüket és sajnos többségükben soha nem lettek meg a gyilkosok, sőt valakiket csak egyszerűen jelöletlen sírokba temettek el – a halottak többsége (közel 900 fő) a 2011. január 25.-e és február 11.-e közötti napokban veszítette életét, de a sérültekről akkor még nem is beszéltünk, legalább 8-10000 fő került kórházba az ekkor szerzett sérüléseitől. És tovább lehetne sorolni az elmúlt két év brutális eseményeit, például a “tevék harcát”, amikor 2011. február 2.-án Mubarak támogatói lovakon és tevéken támadtak a Tahrír-téren összegyűlt tüntetőkre, a Maspiro-esetet, ami 2011. végén történt, amikor a nemzeti televízió épülete, a Maspiro előtt összegyűlt főleg keresztény felvonulókat a rendőrség szó szerint szétverte (egyeseket teherautókkal gázoltak halálra) vagy amikor 2012. februárjában 71-en haltak meg egy focimeccsen Port Saidban, ahol a rendőrség videófelvételek tanúsága szerint tétlenül nézte, hogy a hazai Al-Masry támogatói késekkel és botokkal rohanják le a közismerten rendőrség-ellenes és Tahrír-téri táboralapító Al-Ahly szimpatizánsait.
És akkor most megint itt vagyunk, 2013. január 25.-e óta legalább 30 ember halt meg országszerte a különféle Morsi-ellenes megmozdulások során – az elnöknek főleg az emelkedő árakat, a nem javuló biztonsági helyzetet és az egyre antidemokratikusabb politikai húzásokat rójják fel. Hétvégén (02.09.-02.10.) a Tahrír-téren táborozó tüntetők lezárták a Mogammát, Egyiptom legnagyobb kormányzati épületét és beolvasták a követeléseiket is, eszerint többek között az elmúlt két év áldozatainak kárpótlását, a főügyész távozását, új egységkormány létrehozását, új alkotmány kidolgozását, a parlament felsőházának menesztését és előrehozott választások megtartását akarják.
A hadsereg pedig ebben támogatni fogja őket, legalábbis Abdel-Fattah el-Sisi vezérkari főnök és védelmi miniszter szerint, aki egy napokban tartott sajtótájékoztatón kijelentette, hogy bárkit támogatni fognak, aki Egyiptom haladásáért akar küzdeni. És még egy megjegyzés a margóra a poszt végén: február 9.-től egy hónapon keresztül a YouTube a normál eszközök segítségével nem elérhető Egyiptomból, miután a legfelsőbb bíróság elrendelte az oldal blokkolását, egy Mohamed prófétát kifigurázó videó miatt, bár az Egyiptomi Emberjogi Szervezet (EOHR) szerint ez a döntés a szólásszabadság és információhoz való jog sárbatiprása és valószínűleg inkább politikai célokat szolgál. Ami miatt igazából ennek a döntésnek túl nagy jelentősége nincs, az a tény, hogy kis tudással egy ilyen blokkolást bárki képes megkerülni.