Minden reggel ugyanaz a kép fogadja a Tripolit autópályán elhagyó autósokat. A táblák árnyékában feketék várnak szerszámokkal. Emberpiac. A napszámosok az autók ablakain keresztül pillanatok alatt kötik meg kis üzleteiket. Egy kis festés, vagy javítás főleg a gazdagok házain. Sokan otthonról elhozták magukkal a munkaeszközeiket is. Nincs munka semmi, panaszolják, ehhez képest Líbia a mesés vagyonosodás lehetőségét kínálja, teszik hozzá és el is hiszik. Pedig feketének lenni keserves kenyér Líbiában. Már Kadhafi is előszeretettel „játszott” velük. A fekete afrikaiakkal fenyegette Európát, és ha nem ért el valamit, rásegített a kivándorlásukra. Ebben most sincs változás. Bár hivatalosan komoly erőfeszítéseket tesznek az illegális bevándorlók, munkavállalók ellen, a hatóságok sokszor szemet hunynak az emberpiac fölött.
Akit mégis elkapnak, az legtöbbször a Tripolitól 30 kilométerre lévő Touychába kerül. Itt hangárokban kapnak szállást, amíg haza nem toloncolják őket. És a próbálkozás ekkor kezdődik elölről…