A több mint egy évtizedig tartó polgárháború összeroppantotta az oktatási rendszert, amelyből az még mindig csak próbál magához térni, ami azt jelenti, hogy nincs megfelelő számú iskola, felszerelés, sem megfelelő számú és képzettségű tanár. Ha megnézzük a számokat, akkor nagyjából az országban minden harmadik ember még mindig írástudatlan, bár ez főleg a relatíve idősebb korosztályt érinti, az általános és középiskolai oktatás is ingyenes és kötelező (bár ha valaki kimarad az iskolából, az nem néz szembe igazából semmilyen szankcióval), de a diákok egy jelentős része nem tölti ki a tankötelezettségi periódust, azaz 6 és és 16 éves kora között valamikor már felfüggeszti tanulmányait, de átlagosan 10 évnél többet nem tölt egy diák sem az iskolapadban.
Az egyetemi oktatást magán- és állami egyetemek biztosítják, bár megfigyelhető, hogy bizonyos szakmákban egyszerűen képtelenség egyetemi diplomát szerezni, ezért például a szociológiát magas szinten művelni kívánóknak külföldön kell próbálkozniuk. Január 23.-án a monroviai parlament előtt Ellen Johnson-Sirleaf arról beszélt, hogy bár egyre növekszik a beiskolázási arány az egész országban, a megfelelően képzett tanárok és hiányos felszerelés miatt az oktatás minősége nem túl kimagasló, bár azt is hangsúlyozta, hogy a 2012-es évzáró vizsgák során a középiskolák diákjainak 70%-a sikerrel zárt, ami egy nagyon jó szám és jövőre ennek okán egy emeltszintű záróvizsgát is beépítenek a tantervbe, elsőként 36 középiskolában. És az oktatás fontosságát mi sem tükrözi jobban, mint a tény, hogy bármerre megyünk az afrikai kontinensen, a gyerekek szinte mindegyike iskolába szeretne járni, a szülők azért dolgoznak és próbálnak megtenni bármit, hogy gyereküket taníthassák, mert az oktatás a fejlődés útjának egyik legfontosabb állomása, oktatás nélkül nincs stabilitás, létbiztonság, erős társadalom.
http://www.mindennapiafrika.info/wp-content/uploads/2013/01/liberia-school.jpg” >
Sirleaf beszéde egyébként kapcsolódott ahhoz a megállapodáshoz, amelyet a libériai oktatási minisztérium írt alá január 25.-én az UNICEF-fel egy 6 és fél millió dollárs támogatásról az ország oktatásának fejlesztésére. A támogatáshoz kidolgozott 2013-as terv szerint a gyermekkortól egészen az egyetemista korig végig kell kísérni a fiatalok iskolai fejlődését bizonyos meghatározott járásokban, majd ez alapján kell kidolgozni egy hosszútávú stratégiát országosan. Konkrét témákban is lesz változás, 2015-től például a nemzeti tanterv részét képezik a libériai polgárháború története, kialakulása, háttere és következményei is, de 1,4 millió dollárt kizárólag iskolák építésére lehet fordítani – talán ez elindíthat valamit az országban.
Az országban, ahol a statisztikák még elég szomorúak, hiszen a felnőttek körében nagyon ritka az olyan ember, aki legalább 6-8 évet iskolában töltött, de a fiatalok körében látható átlagos 10 éves iskolaidő már mindenképpen a jövő ígéretét hozza el az oly sokat szenvedett Libériának. De ezek még csak ígéretek, szavak és remények, a jelenlegi oktatási helyzet elég nehéz, a rendkívüli szegénységgel küzdő országban a legtöbb iskolába belépve még mindig sokkoló az infrastruktúra hiánya, a diploma és mindenféle képzettség nélkül tanító szakemberek száma, akik a rossz körülmények és a fizetés alacsony szintje miatt rengetegszer sztrájkoltak már, ami miatt meg a diákok vonultak utcára, legutóbb 2012 végén. Bár a diákoknak minden téren nehéz a dolga, főleg azoknak, akik magasabb szintű oktatásban szeretnének részt venni, hiszen például az állami egyetemeken a tandíjak egy libériai család számára szinte megfizethetetlen magasságba emelkedtek már, vagy egyes szakmákat tanulni (például tanári pálya) annyira nem csábító, hogy nehéz megfelelő számú diákot az évfolyamokra beírattatni.