A három évre tervezett falvasítási program célja másfélmillió vidéken, állítólagos nyomorban élő család áttelepítése volt új, úgynevezett modellfalvakba, ahol az infrasruktúra és a megélhetési források biztosítva lesznek-vannak – nos ez utóbbi egyáltalán nem valósult meg (se folyóvíz, se iskola, se egészségügyi ellátás és még a föld is száraz, termelésre alkalmatlan terület), így választotta a kitelepítésre kijelölt közel 45 ezer anuak család jelentős része a menekülést, a menekült-létet.
Mert ahogy az a menekültek beszámolóiból kiderült, a kormány által önkéntesnek nevezett progam egyáltalán nem önkéntes, a katonák erőszakkal költöztetik el az embereket Gambellából és nem is a szegények felzárkóztatása vagy a modern “falvasítás” az igazi ok, hanem az, hogy több ezer hektárnyi etióp földet adtak bérbe külföldi cégeknek a tartományban. A Human Rights Watch (HRW) nevű jogvédő csoport is beszámolt tavaly az erőszakos kitelepítésekről, amelynek keretében embereket vertek meg, nőket erőszakoltak meg katonák és sokakat hónapokra bebörtönöztek állítólagos lázadás szítása miatt, pedig arról volt csak szó, hogy ők nem akartak távozni őseik földjéről. A menekültek egy része szerint egyébként a katonák brutális fellépése mögött nem csak a kitelepítési cél állt, hanem az anuakok elleni diszkrimináció is, akik Etiópia egyik marginalizált etnikai csoportját jelentik és ellenük az elmúlt évtizedben több, brutális fellépés is történt már.
A Dadaabban élő menekültek a kormány erőszakos lépései miatt a brit nemzetközi fejlesztési minisztérium ellen is jogi akciót kezdtek az Etiópiának nyújtott segély miatt, méghozzá azzal az indokkal, hogy a britek által segélyként nyújtott pénzből az etióp vezetés a falvasítási programot folytatja, azaz konkrétan aki adományt nyújt Etiópiának, az erőszakos kitelepítéseket is támogat. A tavaly kiadott, “Halálra várva” címet viselő HRW jelentés rámutat, hogy az etióp kormány állítólagosan az egész Gambella régió 40%-át kijelölte bérbeadandó földnek, amelynek egy részén indiai és szaúdi befektetők már hatalmas méretekben végeznek földművelést, bár ismerve az Etiópia és a jogvédő csoport közötti konfliktust, nehéz megítélni a dolgok valóságtartalmát, Gambellában pedig túlságosan sok újságíró nem szokott kóborolni.
Mindenesetre a kormány szerint a hozzávetőleg 100 ezer anuak és nuer, aki elhagyta már otthonát és új helyre (vagy menekülttáborba) költözött, önkéntesen tette azt, felismerve a lépés fontosságát a szegénység elleni harcban – mindenesetre nem nagyon találni olyan anuakot, aki a lépés önkéntes mivoltát megerősíti. És az élelmiszer- illetve földüzlet az évszázad nagy üzlete lesz az nem kérdés, például a bangalore-i székhelyű Karuturi Global nagyjából 2500 négyzetkilométeres földerület bérléséért fizet hetente 50000 forintnak megfelelő összeget és az ott termelt cukrot, rizst és egyéb terményeket a világpiacon értékesíti. Az elmúlt három-négy évben közel 900 cég fektetett be Gambellában az itt felkínált 1.1 millió hektár termőföld bizonyos nagyságú részének bérlésébe, köztük kínai, pakisztáni és indiai cégek. És a konfliktus többet rejt magában mint gondolnánk, 2012. áprilisában például ismeretlen fegyveresek támadták meg a Saudi Star Agricultural Development cég egyik gambellai telephelyét és megöltek legalább öt embert, vélhetően a kitelepítésekre adott válaszreakcióként.
Az ezt követő hónapok aztán elhozták a visszavágás napjait az anuak populáció számára, jogvédő csoportok szerint a gyanúsítottak felkutatása során az etióp hadsereg katonái brutálisan jártak el, embereket bántalmaztak és vettek őrizetbe jogtalanul. Csak 2012-ben az erőszakos kitelepítések és nyomozási módszerek miatt több ezren menekültek el Gambellából főleg Kenyába és Dél-Szudánba, de a helyzet azóta is elég feszült a területen, több kisebb támadás is történt külföldi cégek ellen és gambellai milíciák és a hadsereg között több összecsapás is lezajlott.