„Iszonyatos körülmények között élünk. Depressziós vagyok és végtelenül kiábrándult. A családom túlélése reményében fordulok most hozzád, és arra kérlek, amennyiben lehetőséged van rá, küldj egy kis pénzügyi támogatást, ami óriási segítséget jelentene számunkra. Máshoz már nem tudok fordulni, ezért bízom benne, hogy Te segíteni tudsz.” – novemberben, hébe-hóba még ilyen elkeseredett e-mailekből hallottunk a harmincas éveiben járó, többgyermekes K. Daoudáról, Moptiból, belső Maliból. Mivel a hasonló, segélykiáltó levelek elárasztják az Internetet, végig sem gondoltuk, hogy a fekete-fehér apró betűk mögött megjelenő szavak mögött egy sürgető, valós probléma körvonalazódik Észak-Maliban. A levelek azonban november óta elhallgattak…
Ma újra megszólalt Daouda. Telefonon, skype segítségével értük el „Moptiban vagyok, 60 km-re Konna városától, az iszlamista megszállástól. Aki csak tehette, már elmenekült Moptiból. A legtöbben a közeli Segou városba és a fővárosba, Bamakóba mentek. Az emberek félnek, mindent áthat a rettegés…”- mesélte Daouda. Az emberek elmenekültek, hiszen a fegyveresek Mopti várost is könnyen elérhetik. Azok a sorstársaik pedig, akik északról menekültek Mopti felé, kegyetlenségekről, fegyverropogásról és a civilek terrorizálásáról számoltak be. Daouda pénz híján nem tudott biztonságos vidékre utazni, így Moptiban várja, hogy jobbra forduljanak a dolgok. „Nem csinálunk semmit, semmi nem történik. Bent vagyunk a házban, és várjuk, hogy egyik nap elteljen a másik után. Munkalehetőség nincsen, a város kiürült, a piactér sem zsibong már…” – tette hozzá Daouda, aki néhány éve a még prosperáló turisztikai iparban dolgozott.
Dogon származású, angolul és franciául is beszélő idegenvezetőként csoportok tucatjait kalauzolta el dogon földre, hogy a mesébe illő, takaros, kúp alakú kunyhók között, a tiszta afrikai égbolt alatt a turisták is kísérletet tegyenek a Szíriusz megfigyelésére, ahogy dogon elődök tették egykor. „Manapság nincsenek turisták Maliban, az üzletág átmenetileg összeomlott. Abból a segélyből tengődöm, amit egykori klienseim küldenek Western Unionon. Egy francia utasomtól 50 eurót kaptam. László, Budapestről 100 eurót küldött. Ezekből a pénzekből próbáljuk kihúzni, mert segélyszervezetek sem járnak már erre.” – foglalja össze helyzetét Daouda, akitől azt is megtudjuk, hogy a lázadók között nemcsak afrikaiak vannak. Pakisztániak, afgánok, algériaiak is csatlakoztak a szélsőségesekhez, akiknek radikális és agresszív viselkedését a Mali vallási vezetők, úgynevezett marabuk elítélnek. Véleményük szerint a szélsőségesek vallás értelmezése hibás, a Korán kiforgatásával egy téves vallásjogi rendszert próbálnak bevezetni. A lázadókhoz csatlakozó tuaregek pedig csak kapva kaptok azon az alkalmon, hogy a régóta vágyott északi függetlenségi harcukba fogjanak, a fegyverekkel felszerelt iszlamisták oldalán. „Az, hogy Franciaország katonákat küldött, hogy a nemzetközi figyelem Malira összpontosul, megnyugtat bennünket. Már csak ki kell várni a végét!- így gondolunk az elkövetkező időszakra. És bízunk abban, hogy hamarosan minden rendeződni fog, mi pedig visszakaphatjuk régi életünket. ”
