A gonosz dzsinnek…
Nem meglepő tény, hogy országszerte gyakoriak a mentális problémák. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) egyes dokumentumaiban 10, másokban 30%-ra teszi azok arányát a lakosságon belül, akik szenvednek ilyen betegségektől. Az egészségügyi hálózat hiánya és a törzsi orvosok előnyben részesítése eredményezi azt, hogy akár depressziót, álmatlanságot, hallucinációkat is varázslás útján szeretnék orvosolni. Szinte az egész lakosság úgy véli, hogy gonoszok szellemek, dzsinnek, átkok okozzák őket, vagy maga Allah büntetése. Ezektől annyira tartanak, hogy ha súlyos mentális betegségtől szenved akár egy közeli hozzátartozó is, azt börtönbe vetik, vagy egyszerűen csak odaláncolják a falhoz, amíg meg nem gyógyul. Magától… Maga a kitaszítottság érzése azonban egy ilyen klán-központú társadalomban nehezebben viselhető egy betegségnél.
Habeb kitart
„Hogyan lehetne bárki is egészséges egy ilyen országban?… Több mint húsz éve háború dúl, az emberek úgy hajtják álomra fejüket, hogy lövéseket hallanak, és reggel ugyanerre ébrednek… Menekülnek, éheznek.” – foglalja össze a WHO kimutatásait is túllicitáló véleményét Habeb. Azonban dacára a józan észnek, ő hősiesen kitart. Az ő kórháza Mogadishuban található, és egyike az ország öt pszichiátriájának. Ezeket „Chain Free Hospitals”-nak, azaz „Láncmentes Kórházaknak” nevezik, itt ugyanis nem úgy gyógyítanak, mint a törzsi „varázslók”. Sok esetben viszont alkalmaznak „megkötözést”, de csupán mert az erőszakos betegekkel nem tudnak mit kezdeni. Habebhoz hasonló szakápolói képesítéssel még két fő bír a tízmilliós államban. A WHO adatai alapján a Szomáliához hasonló helyzetben lévő országok közül arányaiban sokkal súlyosabb az itt élők helyzete.
2005 óta létezik az intézet, melyet csak számos lelkes segítőjével tud irányítani. A helyi viszonyokhoz képest a béke szigete a Habeb kórház, bár a rozsdás kapuja és a rajta futó szögesdrótról nem ezt gondolná az ember. A bejárattal szembeni falon azonban már a „Dohányozni, fegyvert és kábítószert behozni tilos!” felirat csekély elrettentő ereje szavatolja az itt élők nyugalmát.
Kik jönnek ide? Férfiak és nők vegyesen, szinte fele-fele arányban, a legkülönbözőbb élethelyzetekből esnek be, vagy szedik össze őket Habebék az utcáról. Volt katonák, többgyermekes anyák, drogfüggők és a családjuk által elhagyottak számíthatnak itt segítségre. Sőt, még egy Szaúd-Arábiából kitoloncolt nő is itt talált nála menedéket. Igaz kevés a gyógyszer és az ápolók emberi kapacitása is véges, de Habeb szerint a legjobb gyógymód az, amiből a legkevesebbet kaptak a betegeik életük során és itt végre hozzájuthatnak: „szeretet, támogatás és élelem.” Eddig több mint 15,000 emberen segítettek, de minden nap jönnek gyógyulni vágyók. Többen is tudnának segíteni, ha lenne több ágy, viszont így sem utasítanak el senkit. Leginkább a harcok kiújulásakor érkeznek sokan, akiket családjaik hátrahagynak.
Mitől szenvednek leginkább? Sokan poszt-traumatikus stressztől, ugyanis újra és újra átélik a szörnyűségeket, amit a háborúban láttak, de sokkal jelentősebb a drogfüggők száma. A régió ismert hallucinogén növénye a kat, melyet könnyen, olcsón be lehet szerezni. Ez egy egyszerű növény, melynek a leveleit kell rágcsálni, így nyerve el a kívánt hatást. Amfetamin és koffein tartalma miatt igen népszerű. Azonban, ahogy Habeb mondja „…a kat rosszabb, mint a heroin, sőt rosszabb, mint maga a háború. Ez teljesen elpusztítja az emberi lelket… Most, hogy az al-Shabaabot kiűzték a városból újra lehet kapni bárhol a növényt. Ők legalább tiltották, most viszont tele van vele Mogadishu.” Akik nem jutnak hozzá napi kat szükségletükhöz, vagy leszokni akarnak, gyakran szenvednek álmatlanságtól, levertségtől, étvágytalanságtól, mély depressziótól. Hosszú időn át való használata skizofréniához, sőt szellemi leépüléshez is vezethet.
Nehéz, de reményteljes jövőkép
A kórházát helyi üzletemberek adományaiból tudja fenntartani. Sőt, a WHO is indított szomáliai programot, igaz szerény költségvetéssel. Vannak tehát segítői, egy riportban azonban így nyilatkozott Habeb: „Naponta van, hogy hét-nyolc alkalommal sírok… amíg a legtöbben esőért imádkoznak, addig én a békéért, és hogy kevesebb lelki sérült legyen.” Abdirahman Ali Awale, azaz Habeb egyike azoknak, akik a legsötétebb helyzetekben is látják a fényt, látják a háború végét. Hisz abban, hogy nemsokára eljön a béke, amikor majd azokat is meg kell gyógyítania, akik megsérültek, még ha a fegyverek meg is kímélték őket.
Megjegyzés:
A cikk főszereplője felkereshető a Facebook közösségi oldalon, az alábbi linken: http://www.facebook.com/abdirahmanali.awale.3
Az alábbi fényképek George Philipas munkái (forrás: http://www.geojournalism.com)
A vörös hajú és szakállú Habeb a szerény kezelés mellett a legfontosabbakat adja: „szeretetet, támogatást és ennivalót”
Hely alig van, de nem küldenek el senkit
Több helyen is emlékeztet a felirat: “Itt nincs dohányzás, kábítószer és fegyver”
A legkiszolgáltatottabbak a társadalomban a nők, Habebnál azonban ők is támogatást kapnak
Felhasznált források:
http://www.guardian.co.uk/global-development/2012/apr/05/fighting-mental-health-somalia
http://www.who.int/hac/crises/som/somalia_mental_health/en/index.html
http://blogs.aljazeera.com/blog/africa/mental-health-war-torn-somalia
http://www.emro.who.int/som/programmes/mental-health.html
http://aroundthehornofafrica.blogspot.hu/2012/10/mental-health-in-somalia-normal.html