A szökés után a hatóságok megpróbálják hermetikusan lezárni Franceville-t és környékét, hogy az elítélteket kézre kerítsék. Néhányat már elfogtak közülük, és volt olyan is, aki önként ment vissza a börtönbe. Rendőrségi és börtönforrások szerint már nyolc hónapja szervezeték a szökést és csak a kedvező pillanatra vártak. A cellaajtók zárjait és a folyosói rácsok zárjait szétverték, így jutottak ki a rabok. A feldühödött elítéltekkel szemben a minimális számú őrség nem tudott fellépni, szinte átgázoltak rajtuk.
A szökés egyik oka az őrszemélyzet és a rabok között elmérgesedett viszony lehetett. A feszültség akkor lett igazán érzékelhető, amikor az államügyész látogatásakor a cellákat átkutatták és elvették a fogvatartottaktól az egyébként is tiltott mobiltelefonokat, késeket, kábítószert. További ok volt a zendülésre és szökésre, hogy a börtön vezetői a női foglyokat tapizták, illetve, hogy hamis szabadulás papírok keringtek az intézetben.