Mert Egyiptomnak nincs pénze: Mubarak diktatúrája idején 30 milliárd dollár felett volt a devizatartalék, most ez alig több mint 13 milliárd. A 10 millió tonna gabona behozatala kb. 3 milliárd dollárba kerülne. A kormány abban bízik, hogy a hazai termelők megmentik Egyiptomot.
Reális ez? A Reuters tudósítója a Nílus deltájában érdeklődött. A helyi parasztok szerint a kormány álmokat kerget: tőlük több gabonát vár, de közben egyre kevesebb a víz a Nílusban, és egyre drágább a gázolaj, amellyel a szivattyúkat működtetik. Ráadásul a növényvédő szerekből is hiány van. A mezőgazdasági minisztérium viszont optimista: a szakértő szerint Egyiptom eddig is megtermelte a szükséges gabonát, csakhogy nem volt megfelelő a raktározás, így a termés jelentős része nem jutott el a piacra. Most ezen javítottak, így a minisztérium reményei szerint lehetséges a külföldi import csökkentése.
Kairóban mindenki tisztában van vele, hogy a rendszer alapkérdéséről van szó: a 84 millió lakos döntő többsége azt az állam által támogatott olcsó kenyeret eszi, melyet eddig import gabonából sütöttek. Mubarak diktatúrája idején gyakran voltak lázongások, ha kevés volt az olcsó kenyér, vagy ha a kormány megpróbálta emelni az árakat. Most a kormányzó Muzulmán Testvériség is tisztában van azzal, hogy a presztízse forog kockán: a nép az olcsó kenyér alapján ítéli meg, hogy milyen a kormány. Ezért kormányzati körökben nagyon reménykednek a jó hazai termésben, mert ellenkező esetben ismét külföldről kellene vásárolni a gabonát és ez végképp elapasztaná Egyiptom amúgy is szűkös devizakészletét.