Bár a jelentés szerint ez a viszony csak nemrégiben, az al-Shabaab gyengülése és területvesztései után jött létre, a régiót mélyebben ismerők valószínűleg tudják, hogy jóval korábbra nyúlik vissza ez a szövetkezés. A világszervezet által publikált dokumentumból az is nyilvánvaló vált, hogy az ADF nemcsak Szomáliában, de az egész kelet-afrikai régióban komoly hálózatot működtet és célja a muszlim törvénykezés szerinti élet megvalósítása – legutóbb karácsony és újév alkalmából adtak magukról életjelet, amikor megfenyegették az ugandai kormányt, hogy terrorcselekményeket fognak végrehajtani, amelyek szerencsére elmaradtak.
Az ugandai fegyveres erők egyik tábornoka, Aronda Nyakairima múlt hónapban friss információkat tett közzé az ADF-ről, mely szerint úgy hozzávetőleg 600 fő tartozik hozzájuk, akik Eringeti környékén állomásoznak, úgy 90 kilométerre a kongói határtól. Vezetőinek névlistáján a következő nevek szerepelnek: Jamil Mukulu (a fő vezető), Hood Lukwago (a katonai vezető), Amis Kasadha, Musa Baluku, Mohamed Kayiira, Filipo Bogere valamint Jamil Muzzanganda, és a szervezet főként Mayuge, Iganga, Bugiri, Hoima és Arua járásokban toborozzák harcosaikat. Ez azért valamennyire egybevág az ENSZ novemberi beszámolójával, amely szintén az előbb említett embereket nevezte meg vezetőként, bár a világszervezet az ADF létszámát megközelítőleg 1300 főre teszi, akiknek nagy része jól kiképzett és felszerelt fegyveres.
Az ADF-t vezető Mukulu egy hosszabb kenyai tartózkodás után jelenleg Tanzániában tartózkodik, de Nairoiban is már jelentős támogatást kapott az al-Shabaabtól, állítólagosan amikor 2011-ben letartóztatták Bikumbi Hassan Mukulu-t, Jamil Mukulu fiát, az al-Shabaab emberei tették érte le az óvadékot 2011. novemberében. Abban a hónapban, amikor az első csapat, Ugandában kiképzett radikális fiatal megérkezett Szomáliába, harcolni a radikális iszlám szervezet mellett. És hogy az ADF mennyire szerteágazó hálózatot tart fenn, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az ENSZ jelentése által idézett ex-ADF-harcosok és ugandai titkosszolgálati információk szerint a 2011. november 30.-án Nagy-Britanniába visszatoloncolt Hoods Sempebwa és Habibi Kiwanuka komoly politikai tevékenységet fejt ki Európából.
Emellett vannak ADF sejtek Burundiban, Tanzániában, Ruandában és Kenyában is. A csoport főleg illegális fakitermeléssel (Erengetitől nyugatra) összefüggő üzletekből és több, legális vállalkozásból (Beni környéke főleg) gyűjti bevételeit, főként a kongói határ mentén. A jelentés szerint 2012. júliusa óta az ADF még légvédelmi fegyverekkel is rendelkezik, ami csak fokozhatja az ENSZ békefenntartóinak aggodalmát. Még emlékezhetünk a hírekre 2012. júniusából, amikor az ugandai hatóságok Ntoroko járásában őrizetbe vettek öt pakisztánit, akit állítólagos terroristakapcsolatokkal gyanúsítottak meg és akik a Kongói Demokratikus Köztársaságból érkeztek egy kongói férfival, aki szintén nem tudta igazolni magát. Kampalának pedig van miért félnie, emlékezhetünk, az al-Shabaab felelősséget vállalt azért a merényletért, amellyek 2010. júliusában 79 embert öltek meg a labdarúgó-világbajnokság döntője során – ezt a támadást sokan egyébként szintén az ADF számlájára írják.
És hogy az al-Shabaab már régóta nem csak szomáliaiakkal harcol, azt tucatnyi megerősített beszámolóból tudjuk, ugandaiaktól, amerikaiakon át etiópiaiakon keresztül csecsenekig mindenféle náció felvonult a harcban. Az elmúlt években mindenesetre nem nagyon hallottunk ADF akciókról, ennek ellenére ha igazak a kormány információi és az ENSZ jelentésből foglalt dolgok, akkor van miért aggódni, bár egy komolyabb összecsapás volt a Kongói DK fegyveres erői és az ADF lázadói között Észak-Kivuban, amelynek eredményeként az ADF komoly mennyiségű fegyvert zsákmányolt a támadás visszaverése során. Az ADF egy egykori jelentős lázadó csoport, az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (innen az egyes helyeken olvasható ADF-NALU rövidítés) maradványaiból jött létre és kezdetektől fogva a muszlimok jogaiért és egy muszlim állam létrehozásáért küzdött, főleg a kilencvenes évek végén volt aktív, amikor komoly terroristaakciókat hajtott végre Ugandában, míg végül áttette székhelyét a Kongói DK-ba, ahonnan nemrégiben ismét visszatelepültek a határvidékre.
Kezdetben a csoportot nem tartották túl nagy fenyegetésnek, főleg “cél nélkül harcoló” mozgalomként vették figyelembe egészen 1997-1999-es periódusig, amikor a buszok, éttermek elleni támadásokat már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A szerveződés a kilencvenes években állítólag támogatást kapott Szudántól is, bosszúból a Yoweri Museveni által a Szudáni Népi Felszabadítási Hadseregnek (SPLA) nyújtott segítségért, amelynek keretében Jamil Mukulu katonai kiképzést is kapott Szudánban, illetve még Afganisztánban is járt. Az al-Shabaabbal való viszony valamikor 2008 környékén kezdett igazán szorosra fordulni, amelyre valós bizonyítékok merültek fel a kongói hadsereg ADF ellen indított, Ruwenzori-hadműveletnek keresztelt akciója során 2010 nyarán, amikor az a lázadók bázisáról olyan dokumentumokat és tárgyakat sikerült lefoglalni, amelyek megerősítették a szomáliai kapcsolatot.Ennek ellenére maga az ADF nem jelent komoly kockázatot jelenleg Ugandában, konkrétan az al-Shabaab támogatása nélkül létezésüket is elég nehezen tudnák fenntartani, legalábbis az ugandai titkosszolgálat szerint.