Az év első kilenc hónapjában az exportból származó bevételek közel 17%-kal emelkedtek az előző év hasonló időszakához képest, köszönhetően főleg a kávé és tea iránt megnövekedett keresletnek, ennek ellenére azonban még mindig nem igazán túl jó a külkereskedelmi egyenleg, hiszen az importkiadások 23%-kal nőttek – ezen tehát még bőven van mit dolgoznia a jelenleg főként infrastrukturális fejlesztésekre koncentráló kormányzatnak.
De nem fókuszálhatnak kizárólag ilyen dolgokra, hiszen az elmúlt napokban egy új lázadó mozgalom kezdte bontogatni szárnyait az ország északnyugati, Cibitoke régiójában, ahol Buganda városában és annak környékén többször összecsaptak a kormánykatonákkal, 9 támadó és 9 katona veszítette életét összességében. A magát Murundi Népi Front – Abatabazi-nak (“Megmentők” – FPM – Abatabazi) nevező csoport célja Pierre Nkurunziza erőszakos, korrupt és diktatórikus uralmának megdöntése, legalábbis Ntwari Israel, a csoport helyettes vezetője szerint, aki azt is hangsúlyozta, hogy nem csak a hadsereggel, de az uralkodó politikai párt ifjúsági szervezetével (amelynek neve sokszor merült fel különféle attrocitások kapcsán), az Imbonerakuréval is harcban állnak. A probléma erőteljesen köthető a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló állapotokhoz, hiszen az FPM-Abatabazi bázisa hírszerzési források szerint a határok túloldalán található.
A korábbi években tapasztalható relatív nyugalom nagyjából a 2010-es választások bojkottjával és az utána következő, ellenzékiek elleni hadjárattal végetért, több kisebb lázadó csoport kezdett ismét harcba, köztük a korábban már fegyvert letevő Agathon Rwasa is. Talán nem is alaptalanul, hiszen az elmúlt két évben az Európai Unió szakértői legalább 60, tisztázatlan körülmények között lezajlott, ellenzékieken végrehajtott kivégzést/gyilkosságot jegyeztek fel és a helyzet komolyságát jelzi, hogy Burundi fő támogatói és fejlesztési partnerei Genfben fognak hamarosan találkozni a kérdés megvitatása miatt. Ami egyébként édekes volt a Murundi Népi Fronttal kapcsolatban, hogy míg a korábban akcióba lépő kisebb csoportok esetén a kormány mindig “fegyveres bűnözőkről beszélt”, addig most az Abatabazi esetén “fegyveres férfiakat” említettek a sajtótájékoztatón, valószínűleg azért, mert az FPM eddig még nem követett el elődeihez hasonló fosztogatásokat és bűncselekményeket.
Az október 21. és 23. között lezajlott akciókban a 40-50 főből álló lázadók célja valószínűleg a kongói határtól a Kibira-erdőségig való eljutás volt (ami egy örök ellenzéki/lázadó bázis az országban), de ezt a reguláris hadsereg egységei sikerrel akadályozták meg, főként mivel számítottak rá, hogy támadóiknak ez a célja. Persze ha mélyebbre ásunk, akkor láthatjuk, hogy ez a történet sem olyan egyszerű mint elsőre tűnik, hiszen az Abatabazitól érkező közleményekből és nyilatkozatokból kiderül, hogy az új csoport tagjai korábban reguláris kormánykatonák voltak többségében, akik az elmúlt év során dezertáltak és közülük többen a két éve alapított, az FPM-Abatabazi katonai szárnyának tartott Szövetség az Isteni Nemzetért (DNA) csoporthoz csatlakozott elsőként – tehát önmagában az sem igaz, hogy az FPM-Abatabazi kezdett lázadást, hiszen annak katonai szárnya indított támadást.
A nem sokkal a támadások után, Pierre Nkurunziza által összehívott Nemzeti Biztonsági Tanács megbeszélésén október 23.-án mindenesetre a tanács tagjai megegyeztek abban, hogy az országban a biztonsági helyzet kielégítő és csak a kongói helyzet hatásainak tudható be a nyugati határszélen felbukkant erőszak. Persze vádak a határ másik oldaláról is érkeznek, egy fegyveres csoport, a Kongói Mozgalom a Változásért (MCC) még szeptemberben tárt fel bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy burundi katonák is harcolnak a lázadók ellen a Kivukban, akik közül többen elestek a harcok során – és ezt az információt a bujumburai kormányzat is megerősítette később nemhivatalosan október elején, bár a kongói hadsereg végig cáfolta a hírt. Korábban annyit lehetett csak tudni biztosan, hogy Burundi titkosszolgálati tevékenységeket folytat kongói területen az FNL (Nemzeti Felszabadítási Erők), Agathon Rwasa csoportjának nyomában, de konkrét katonai akciókról nem érkeztek hírek mostanáig. Január óta egyébként nagyjából 6000 kongói civil menekült főleg Dél-Kivuból Burundiba a harcok elől, akiket már korábban idemenekült kongóiaknak (úgy 50 ezren lehetnek az országban) létrehozott menekülttáborokban – Bwagirizában, Musasában és Gasorwéban helyeztek el, de valószínűleg egy újabb tábor megnyitására lesz majd szükség, ha az emberek száma továbbra is növekedni fog, ezzel még nehezebb helyzet elé állítva az amúgy is forráshiánnyal küzdő segélyszervezeteket.