Marburg-vírus Ugandában: tények, okok-tévképzetek és rémhírek helyett

Uganda, Kabale – A legfrissebb hírek szerint újabb ember veszítette életét az ugandai Kabale járásban a rendkívül halálos Marburg-vírus fertőzésének következtében és így a vérzéses láz áldozatainak száma most már elérte a hetet, alig egy héttel a járvány kitörése után.

 

Az ugandai egészségügyi minisztérium 2012. október 19.-én jelentette be Kabalében a Marburg-járványt és a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) két nappal későbbi jelentésében már 9 jelentett esetről, köztük öt halálos kimenetelűről számolt be, négyen a kabale-i megyei kórházban, egy áldozat pedig a Rugaramában veszítette életét. Nagyjából október elején jelentették az első gyanús esetet az országban, ami nem ismeretlen errefelé, legutóbb 2007-ben volt Marburg kitörés, akkor 2 ember veszítette életét, párhuzamosan egy akkor tomboló, 16 halálos áldozatot követelő Ebola-járvánnyal.

A Marburg vérzéses láz még az Ebolához képest is ritka, az elmúlt 20 évben csak egy-két komolyabb kitörés történt (2004-ben Angolában 150 halálos áldozat, 1998-ban a Kongói DK-ban 128 áldozat), viszont rendkívül fertőző, testnedveken keresztül (az egyik mostani áldozat például egy bonctermi dolgozó, aki a nem sokkal korábban elhunyt Marburg-áldozat testét készítette elő), így Ugandában jelenleg is folyik a fertőzöttekkel érintkezett személyek felkutatása és karanténba helyezése. Gyors lefolyású betegségről beszélünk, erős fejfájással, magas lázzal, hányással kezdődik, majd erős vérzésekkel folytatódik a test minden nyílásából és 8-9 napon belül eldől, hogy a fertőzött túléli-e – az eddigi afrikai esetek esetén 80%-os volt a halálozási arány. A kabalei járásban az egészségügyi minisztérium és a WHO által megfigyelt személyek száma jelenleg megközelíti a kétszázat és többen vannak karanténban a Rushoroza Egészségügyi Központban is.

Tehát a helyzet jelenleg mondhatni kordában tartott Kabaléban, viszont ami aggasztó lehet, az a más régiókra való átterjedés – egy fertőzött nő még múlt héten utazott a fővárosba, Kampalába és ott halt meg a betegségtől, bár jelenleg arról nincs információ, hogy Kampalában is szükség lenne karantén bevezetésére, így az országba való utazás sem tiltott vagy nem tanácsolt egyetlen külföldi ország állampolgárai számára sem. De ahogy az Ebola esetében, úgy a Marburgnál sem lehet tudni az eredetet, most is a sötétben tapogatóznak a kutatók a jelenlegi kitörést illetően, mindenképpen a június és október közötti időszakhoz köthetőek a járványok, hiszen ilyenkor mennek a falusiak az erdőkbe gyümölcsöket, vadhúst gyűjteni.

És valószínűleg ez utóbbihoz, a különféle vadak húsához köthető az Ebola, a Marburg és a többi vérzéses láz megjelenése, hiszen például Ugandában elég nagy, újsütetű hagyománya van – főleg az ország nyugati részén – a főemlősök fogyasztásának, nemrégiben helyi és nemzetközi állatvédő szervezetek adtak hangot aggodalmuknak, mert az ugandai csimpánzpopuláció egyre nagyobb mértékben fogy, köszönhetően a húsuk iránt megnőtt “keresletnek”. Alig néhány évtizede még csimpánzok tízezrei éltek az Albertine-hasadék hatalmas erdőségeiben, a Kongói Demokratikus Köztársasággal közös határvidéken, mára azonban egész Ugandában összesen úgy 5000 csimpánz élhet, ami az ezt a fajt érintő szomorú tendenciát erősíti – négy, korábban jelentős populációnak otthont adó afrikai országból már teljesen eltűnt ez a faj, főleg az erdőirtásnak és a vadhús iránti keresletnek köszönhetően.

Ugandában egyébként helyi szakértők szerint nagyjából 2-3 éve jelent meg igazán a főemlősök húsának fogyasztása, ami egybeesik a Kongói DK-t elhagyó menekültek és migránsok érkezésével, akik nem csak szomorú történetüket, hanem vadhús iránti “szeretetüket” is magukkal hozták és erre a szokásra aztán gyorsan rákapott a helyi populáció is – és ha azt vesszük, hogy a határmenti vidékeken él az Ugandában élő közel 20 ezer kongói menekült nagy része, akkor könnyen átgondolhatjuk, mekkora problémáról is van szó. A másik tényező a főemlősök húsának fogyasztásában a szegénység és az, hogy az erdős vidékeken élő lakosság javarészt az erdő által nyújtott javakra van rászorulva. És az erdőkben megszerzett vadhús nem igazán esik át semmiféle állatorvosi vizsgálaton, így elég nagy valóságalapja lehet a vérzési lázak leginkább valószínűsíthető származási helyéről alkotott elméleteknek – még az AIDS kialakulásáról és elterjedéséről is ez az egyik leginkább elfogadott gondolat.

Nem csoda, hogy júliusban pont az Albertine-hasadék régiójában volt egy 17 halálos áldozatot követelő Ebola-kitörés. Összegezve a posztban olvasottakat, látható, hogy ahogy az ember egyre mélyebbre hatol a korábban érintetlen erdőkben és korábban nem túl elterjedt szokásokat kezd el felvenni, az nem marad a természet válasza nélkül sem – remélhetőleg azért a mostani Marburg-járvány gyorsan végetér.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez