Dirie 1965-ben született egy szomáliai család harmadik lányaként. A helyi tradíciók rendkívül fontosak voltak a szülők számára, így a gyerekeket hamar befogták az otthoni munkára, aminek legfontosabb része a pásztorkodás volt. A hagyomány másik eleme a nővé avatás, illetve a „megtisztulást” szolgáló női körülmetélés, mellyel már olyan fiatalon találkozott, hogy fel sem foghatta igazán a jelentőségét.
Magának a „beavatkozásnak” a részleteibe nem szeretnék most mélyebben belemenni, leginkább azért, mert azt igazán hitelesen csak Waris képes megtenni. A lényege az, hogy a női nemi szerv legérzékenyebb külső részeit érzéstelenítés nélkül vágják le életlen és koszos eszközzel, majd a megmaradt részt összevarrják. Ezután a lábadozásnak nevezett időszak úgy néz ki, hogy a kislányt magára hagyják összekötözött lábbal a sivatagban és csak enni- és innivalót visznek neki. Igen, kislányokat, ugyanis 5-6 éves korig elvégzik a csonkítást… Az átélt sokk, a fertőzések előfordulásának nagy esélye hosszú távon súlyos egészségügyi gondokat okoznak (lelki és testi értelemben egyaránt), de iszonyatosan magas az ilyenkor életüket veszítő lányok száma is.
Waris három éves volt, mikor a legidősebb nővérét „avatták” nővé, akit utána soha nem látott. Utána nem sokkal viszont szerette volna a saját szemével látni a misztikusnak, titkosnak és a „felnőttek dolgának” vélt beavatkozást, ezért szerette volna végigkövetni másik lánytestvérének körülmetélését. Elevenen él benne a mai napig nővérének a fájdalmas kiáltásai és arckifejezése. Természetesen nagyon megijedt, de aztán úgy gondolta, hogy az egészhez csak bátorság kell és megéri a fájdalom, ha valaki nővé akar válni. Érdekes módon saját maga kérésére ötévesen történt meg az ő megcsonkítása, amit bekötött szemmel és csendben, iszonyatos fájdalmait visszafojtva tűrt. Valóban nagyon bátran, úgy ahogyan elhatározta. Az ezt követő lábadozást és a szenvedéseit viszont nem tűrte ilyen jól.
Végül mégsem ez az élmény hozta a legnagyobb változást az életébe, hanem az, hogy 13 évesen apja egy ötvenéves férfihoz akarta feleségül adni, aki öt tevét ajánlott fel a lányért cserébe. A fiatal lány azonban tudta, hogy a házasság nem lenne hosszú a férfi magas kora miatt és nem akart özvegyként (akiknek semmilyen tisztelet nem jár ki) gyerekekkel egyedül maradni. Waris ekkor döntött úgy, hogy végleg hátat fordít életének és egyetlen értékével, a sáljával elszökött otthonról. Menekült a sivatagban, farkasszemet nézett oroszlánnal is mire elért a fővárosba, Mogadishuba. Ott rokonoknál húzta meg magát, építkezésen is dolgozott, amint azonban a nagynénje férjét Londonba küldték a nagykövetségre, ő követte. Nagy-Britanniából viszont már nem akart hazatérni, ezért mikor a rokona szolgálata lejárt ő inkább elásta az útlevelét, csak hogy ott maradhasson.
Tulajdonképpen hajléktalanként élt, amikor találkozott Halwuval, egymásik szomáliai lánnyal, aki a Fiatal Nők Keresztény Egyesületének tagjaként segített talpra állani Warisnak. Egy McDonaldsban szerzett neki egy munkát, amiből meg tudott élni, és amely gyorsétterem azon helyszínné vált, ahol találkozhatott Mike Grossal, aki felfedezte benne a szépséget és elindította a modell karrierjét. A Gross által készített képek keltették fel a Pirelli cég érdeklődését, mely a világhírnév felé vezető első lépés volt. Londonban több cégnél is felkérték fotózásra, 1988-ban azonban mégis New Yorkba költözött ahol a Levi’s, L’Oreal, Chanel és Revlon arca lett. Sikerét a BBC is végikövette, 1995-ben készítették el vele „A nap, amely megváltoztatta életemet” című dokumentumfilmet. Sikerült a stábbal visszajutnia édesanyjához, aki viszont nem örült annak, hogy a lánya nem házas. Waris hiába akarta magával vinni, anyja nem követte.
1997-ben történt a másik nagy forduló az életében, ugyanis nem bírta elviselni, hogy ő tulajdonképpen csak a szépségéért került a reflektorfénybe és úgy döntött, hogy egy interjúban feltárja gyermekkorának nagy traumáját, a körülmetélését. A hír viharos gyorsasággal járta be a világot és Waris felhagyva modell életét a nők jogaiért kezdett el harcolni. 1998-ban jelent meg „A sivatag virága” című könyve, mely részletesen tartalmazza tapasztalatait. Ebből 2009-ben készítettek filmet, melyben a főszerepet egy etióp modell, Liya Kebede játssza. Később írta meg „A sivatagi hajnal” és „A sivatag gyermekei” címet viselő könyveit.
ENSZ nagykövetnek is kinevezték, hogy hatékonyabban harcolhasson a csonkítások megszüntetéséért. 2002-ben létrehozta a Waris Dirie alapítványt, mely ismeretterjesztéssel foglalkozik, később a Sivatagi Hajnal nevű szervezetet, amely a szomáliai gyerekek taníttatására és egészségügyi ellátására gyűjt adományokat. 2009-ben pedig másodmagával létrehozta az Alapítvány a Nők Jogaiért és Méltóságáért nevű szervezetet.
Munkásságát eddig számos alkalommal elismerték: Nicolas Sarkozy a Francia Becsületrend Lovagjává nevezte ki, a Martin Buber Alapítvány Arany Medálját is megkapta, sőt még Gorbacsovtól is kapott kitüntetést. Azoknak a nőknek a számát, akik áldják Waris nevét nehéz megbecsülni. Az igazi elismerés ugyanis az ő kimondhatatlan hálájuk.
Waris Dirie jelenleg a családjával Bécsben, ausztriai állampolgárként él és folytatja a harcot a sorstársaiért. Munkássága azért jelentős, mert tulajdonképpen ő hívta fel először ilyen sikerrel és ennyire hiteles tapasztalatokkal a figyelmet egy problémára, mely mai is évente kb. 3.000.000 lányt érint.
1. kép Forrás: http://www.sciencecaffe.com/hu/sciencecaffe/hu/szabad-kulcsszavak/waris-dirie-felemelked%C3%A9s-m%C5%B1v%C3%A9szete.html
2. kép Forrás: http://www.sciencecaffe.com/hu/sciencecaffe/hu/szabad-kulcsszavak/waris-dirie-felemelked%C3%A9s-m%C5%B1v%C3%A9szete.html
3. képForrás: http://www.sciencecaffe.com/hu/sciencecaffe/hu/szabad-kulcsszavak/waris-dirie-felemelked%C3%A9s-m%C5%B1v%C3%A9szete.html