Ahogy az egyik, a fotón szereplő férfiakat ismerő mali férfi elmondta, ezek a francia állampolgárok boldogok az új észak-mali rendszerben, “teljesen otthon érzik magukat”. Valószínűleg magányos farkasok, tehát nem szervezett keretek között utaznak az országba, hanem rokonok, barátok kérésére, megtámogatására, vagy szimplán a vallási fanatizmus miatt, általában Szenegálon, Nigeren és Burkina Fasón keresztül, ahol leszállás után afrikai útlevélre váltanak, tekintve, hogy zömük afrikai gyökerekkel rendelkező kettős állampolgár.
És bár az útlevéllel könnyen elrejthető, honnan is jöttek, francia akcentusuk gyorsan elárulja őket, ahogy több, magasabb rangú dzsihádista esetében is történt. Persze van, aki már az iszlamisták hatalomátvétele előtt az országban élt és úgy csatlakozott az iszlám fegyveres harcához, amelynek keretében a radikális harcosok most már a lehetséges nemzetközi katonai beavatkozásra készülnek – változtattak műveleti irányításukon és biztonsági előírásaikon is. A nagyobb városok környékén nehéztüzérség telepítése kezdődött, masszív sorozás indult meg a helyi fiatalok között és tucatnyi új utcai ellenőrzőpont nőtt ki a semmiből, továbbá az eddigi helyi vezetők közül sokat lecseréltek és helyükre pakisztániakat, egyiptomiakat állítottak.
A legfelsőbb szinteken azért nem történt nagy változás, az al-Kaida a Maghreb Államokban (AQIM) csoportját irányító Belmokhtar irányítja főleg Gao régióját, Timbuktu környékén egy másik AQIM-vezér, Abu Zeid a nagyfőnök, míg Kidalnál, észak-keleten Iyad Ag Ghali az Ancar Dine vezére mondja ki a végső szót. A végső szót, amelynek kimondásában nagy szerepe van a sharía törvénykezésnek, amely napról-napra egyre erősebben érezteti hatását a helyi populáción: egyre gyakoribbak a lopások miatti csonkítások (a Human Rights Watch csak idén 8 ilyenről szerzett információt), a nem helyénvaló viselkedés miatti halálra kövezések, be van tiltva a cigaretta és az alkohol, de még a nem Koránt dicsőítő mobilcsengőhangok is.
Közben múlt héten Franciaország bejelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács elé fog terjeszteni egy javaslatot az észak-mali helyzet megoldása érdekében, amelynek első lépcsőjében a politikai és katonai beavatkozást fogják propagálni, a második körben pedig egy ENSZ által is jóváhagyott katonai misszió lépne előtérbe. Erről és egyáltalán az egész észak-mali jövőképről lesz majd szó október 19.-én Bamakóban az Afrikai Unió, a nyugat-afrikai gazdasági közösség, az ECOWAS, a helyiek, az ENSZ és egyéb fontos szereplők találkozóján, ahol talán már egy időpontokat is tartalmazó előzetes terv is napvilágot láthat – a legfontosabb jelenleg egyébként egy részletes terv kidolgozása, mert a Biztonsági Tanács többször is hangsúlyozta, csak azután hajlandóak jóváhagyni a katonai beavatkozást, ha egy minden részletre kiterjedő terv készül el.
Nem is lenne tehát olyan nehéz megszerezni azt a jóváhagyást, tekintve, hogy a BT-ben elég sűrűn napirendi pont az észak-mali helyzet, főként, hogy a tuareg ősi államként megálmodott Azawadot, mint egy regionális terroristaközpontot emlegetik. Mindenesetre a szomszédos országok ellenzik a katonai beavatkozást, Mauritánia és Algéria is aggodalmának adott hangot, hogy az esetleges észak-mali hadszíntér miatt menekülő radikálisok a szomszédos országok felé vennék az irányt és az ott is elég instabil biztonsági helyzetet még jobban radikalizálnák. Algír például Carter F. Ham, az afrikai amerikai erőket irányító tábornok bejelentését, miszerint Észak-Maliban semmiképp nem lesz amerikai katonai jelenlét, úgy értelmezte, mint egy jelentős támogatást a politikai megoldást sürgető elképzelése mellett.
És hogy a sharía mellett mi újdonságot hozott a szélsőséges iszlám Észak-Malinak? Hetente egyszer-kétszer folyóvizet, elektromosságot és telefonhálózatot, nem igazán működő államigazgatást, bezárt iskolákat – szóval nem csoda, hogy egy nemrégiben napvilágot látott hír szerint egyes észak-mali településeket irányító iszlamisták állítólagosan nemhivatalos segítséget kértek Dél-Malitól az állami funkciók normálizálása érdekében – hát igazából mit várjon az ember éveken át a sivatag elszigeteltségében élő fanatikus harcosoktól?