Alig lehet tizenegynéhány éves, kezében csecsemőt tart. A sajátját. Mikor fényképezőgépeinket nekiszegezzük, szégyenlősen húzódik vissza ütött-kopott bádogkunyhójuk menedékébe, ám a viskó előtt zavartan vihogó barátnők unszolására csak előbújik. Vajon mi lehet a történetük? Véletlen baba? Meglehet. Hiszen a Dél-Afrikában 13,5 éves korukra szexuálisan aktívvá váló tinédzserek egy része vajmi keveset tud a biztonságos együttlétről. Szüleik még abból a korszakból valók, mikor óvszerről hallani sem lehetett, így tanácsot tőlük aligha várhatnak. Jobb helyzetben csak a felvilágosításban részesülő iskolások vannak, ám ez a fekete lány láthatóan nem a kivételezettek kasztjából való.
Nkanini, a Fokváros egyik legszegényebbjeként számon tartott nyomornegyed közepén ácsorgunk, ahol a nemi erőszak természetes jelenség. Legyen szó fiatal nőkről, gyereklányokról vagy akár csecsemőkről (!), a kilátástalanságban tengődő, unatkozó férfiak nem válogatnak. Lehet, hogy a szégyenlős fekete lány is egy ilyen „kaland” kitörölhetetlen emlékét szorítja magához?
Végzetes stigma
Nkanini nyomasztó valóságát vendéglátóink, a holland World Population Foundation képviselőinek társaságában autózva hagyjuk el. A Népesedési Alap és a magyar BOCS Alapítvány szervezésében a dél-afrikai születésszabályozási módszerek feltérképezésére szervezett tanulmányutunk következő állomása Khayelitsha. Feketék lakta kétmilliós nyomornegyed, mely szerves részét képezi a 3,5 millió lakosú Fokvárosnak. Poros utak, fojtogató bűz, egymásra épült hullámlemez-viskók. Ilyen környezetben található a „Site B ” nevet viselő, fiatalkorúak részére fenntartott sürgősségi klinika, egyszersmind következő állomásunk. Az egyszerű körülmények és a szegényes berendezés ellenére a fiatalok szívesen járnak ide – tudjuk meg az egyik, körülöttünk érdeklődve „ólálkodó” fekete fiútól. Szóba elegyedünk vele, s kiderül, a jogásznak készülő fiatal már tucatszor végighallgatta azt az előadást, amire most mi is érkeztünk. Ő ezúttal HIV-tesztje eredményéért jött, ezért olyan feszült. De jó híreket kap, a teszt negatív, így percekkel később már boldogan mesél nekünk közösségéről, az ottani viszonyokról. Nem titkolja, náluk a HIV-mentesség kulcskérdés, így természetes, hogy ő is használ óvszert, s még ezzel együtt is rendszeresen ellenőrizteti magát. Fertőzött ugyanis jut minden közösségre több is, hiszen Dél-Afrikában csak a kamaszlányok fele (egyben minden ötödik terhes tini) HIV pozitív, s az országos szinten napi 1700-ra (!) becsült új fertőződések 50%-a is a 15-24 évesek közül kerül ki. Maga után vonva ezzel azt az elfogadhatatlan következményt, mely szerint évente 60 ezer csecsemő születik fertőzötten vagy fertőződik meg az anyatejen keresztül.
Te még szűz vagy?!
A klinika puritán várótermében a kedvünkért soron kívül tartott előadás a sürgősségi fogamzásgátlás lehetőségéről és fontosságáról szól. A felvilágosítás törzsi nyelven történik, a mondatonként minimum háromszor elhangzó „emergency contraception” (sürgősségi fogamzásgátlás) azonban még számunkra is érthető. Kell is hangsúlyozni, hiszen Dél-Afrika szerte a 19 év alatti lányok több mint 30%-a már legalább egyszer szült, ami legtöbbször a védekezés, s az utólagos „tűzoltás” hiányának köszönhető. Holott az óvszer, a fogamzásgátló- és a sürgősségi tabletták is ingyenesen beszerezhetők az ország valamennyi kórházában csakúgy, mint itt a „Site B”-n. Nem beszélve arról a kampányról, melynek keretében csak 2009 több mint 4 millió óvszert osztottak szét a fiatalok között. A nem kívánt tiniterhességek száma ennek ellenére évről-évre nő, s az anyai- és csecsemőhalandóság is aggasztó méreteket ölt. Mindkét jelenség a szülés után túl hamar bekövetkező újabb foganásnak, s az ideje korán érkező gyermekáldásnak köszönhető. Az anyai szervezet regenerálódásának hiányát pedig hol a kismama, hol az újszülött szenvedi meg végzetesen, esetleg mindketten áldozatokká válnak. A klinika dolgozói, hasonlóan a felvilágosító programok szervezőihez és aktivistáihoz, széttárt karokkal állnak a probléma előtt. Nem értik, iskolások tízezreit elérő munkájuk miért „eredménytelen”.
Minden esetre a központ segít, ide a megesett lányok szülők nélkül is betérhetnek, anonimitásuk biztosított. Ezt kihasználva heti 200 segítségkérő telefonhívás érkezik az ingyenesen hívható zöld számra, s csak a tavalyi évben több mint 42 000 „látogatója” volt a klinikának, akik között gyakoriak a tizenkét év alatti, abortuszra érkező lányok, s a sokadik alkalommal sürgősségi tablettáért folyamodók. „Errefelé egyfajta értelmetlen verseny zajlik a tinik között. A tét: ki veszti el hamarabb a szüzességét.” – szolgál némi magyarázattal az előadást tartó fekete hölgy, miközben elkeseredetten csóválja a fejét.
Az abortusz nem megoldás
A várostól jó félórányira, egy Atlantis nevű negyedbe látogatunk, hogy részt vegyünk az Atlantis Secondary School egyik „életre nevelés” tanóráján. A fekete, fehér és színesbőrű diákokból álló osztálynak tanáruk, Mr. Cupido kisfilmeket vetít le laptopjáról – a jelenet egészen valószínűtlenül hat az egyszerre légópince és börtönhangulatot, s az ezekhez hasonló felszereltséget idéző tanteremben. Az egyik filmben egy fehér fiútól teherbe esett fekete muszlim lány történetével ismerkedünk meg; a szülők ellenzik a házasságot, abortuszt szorgalmaznak. Az osztály reakciója meglepő: ők nem látják megoldásnak a terhesség megszakítását, szerencsésebbnek vélik, ha bármely szülő, akár egyedül is, de felneveli a gyereket. Véleményükben ugyanakkor semmi meglepő nincs, hisz’ a diákok zöméről kiderül, egyszülős családból érkezett.
Vitájuk közben átpörgetem az iskolák zömében már kötelezővé tett Today’s Choice (életre nevelés program) tankönyveit, melyeket a fokvárosi Stellenbosh Egyetem szakemberei dolgoztak ki irigylésre méltó alapossággal. A bő kétszáz oldalas könyv és a hozzá tartozó munkafüzetek életszerűen vezetik végig a diákokat az önismeret, a pubertáskor, a szexualitás és védekezés, a nemi betegségek, a nemi erőszak, az önérvényesítés, az egészséges életmód és a felnőttkorba lépés kérdéskörein. Petrus Steyntől, aki maga is az egyetem munkatársa, s a program egyik kifejlesztője, az óra végén megtudjuk: 2006 és 2010 között három millió példányt osztottak ki a segédanyagokból (az ország 11 hivatalos nyelvéből a 4 leggyakoribbra lefordítva), s az elért területeken mérhetően csökkent a 14-24 év közöttiek HIV-vel való fertőződése csakúgy, mint a nem kívánt terhességek száma. Az iskolások tudata tehát formálható, a nagyobb problémát vélhetően az oktatásból esetleg épp egy kisbaba miatt kimaradók megszólítása jelenti.
Nem védekeztél? Igyál sok bort!
Mr. Cupido óráján a meglepően nyitott és tájékozott diákokat arról kérdezzük, közösségeikben mik a hiedelmek a fogamzásgátlásról. A válaszok ijesztőek. Sokan az otthoni gyógyszeres-szekrényben fellelhető, a betegtájékoztató szerint „terhesség esetén nem szedhető” kemikáliák túladagolásával próbálják orvosolni a „balesetet”. Mások furcsa löttyöket isznak vagy szénsavas üdítőkkel irrigálva igyekeznek kimosni magukat, gondolván, így megölik a spermiumokat, míg az egyik fekete fiú egy haverjától hallott technikát oszt meg velünk: igyál sok bort, az segít!
Mikor a diákok saját véleményét kérdezzük, egy addig hallgatag muszlim lány sajátos megoldással rukkol elő. Ő a férjhezmeneteléig tartózkodik a szextől, hisz’ ennél biztonságosabb módszer aligha létezhet. Másban nem is bízik. Megszólalásán felbátorodva többen is szót kérnek, s hamar kiderül: szexuális kérdésekben a diákok jóformán egyetlen kapaszkodója az iskola. Otthon a téma többnyire tabu, csak a legfelvilágosultabb, tanult családok beszélnek ilyesmiről. Az egyik lakli fekete srác meg is jegyzi: édesanyja egyetlen védekezésre ösztönző tanácsa annak ismételgetése, hogy még nem akar nagymama lenni.
Gyerekgyilkosok!
Túránk következő állomásaként a bántalmazott és segítségre szoruló nők ellátására szakosodott Mosaic Women’s Wellness Centerbe visz az utunk. Az éppen átalakítás alatt lévő központ munkatársa, Sandra Mabila érdekes tényekkel fogadja csapatunkat. „Az itt dolgozó orvosok segítségével már 1995-ben, még az abortusz legalizálása előtt felvállaltuk, hogy terhességmegszakítást végzünk el azokon, akik hozzánk fordulnak. Ez persze hatalmas felzúdulást keltett, az újságok hasábjain fáraóként, bébi sorozatgyilkosként aposztrofáltak minket. Pusztán azért, mert esélyt adtunk azoknak a gyakran 13-15 éves lányoknak, akik a felelőtlen szex után kétségbeesve keresték a megoldást. Vagy azoknak a tiniknek, akiket az úgynevezett „erőszak drog” hatása alatt megerőszakoltak, s akik semmire sem emlékezvén idővel csak azt vették észre, hogy a pocakjuk egyre kerekebb. Persze az orvosi beavatkozáson túl pszichológiai- és adoptálási tanácsadással, valamint felvilágosítással is foglalkozunk, de még ezzel együtt is az a tapasztalatunk, hogy a helyzet egyre romlik, mi pedig csak tüzet oltunk.”
Ugyanakkor mégis bizakodásra adhatnak okot a Stellenbosh Egyetem eredményei, s hogy az ország vezetése jó két éve kormányzati szintre emelte a reproduktív szexualitás kérdéskörét. Így a reform keretében életre hívott, az egészségügyi dolgozókat, valamint diákokat célzó felvilágosító programok hatására a mélyen spirituális Dél-Afrika lassan talán újragondolja a „Szaporodjatok és sokasodjatok…!” mára túlteljesítettnek tűnő parancsát.
MDG5 – az anyák egészségéért
Az ENSZ 2000. szeptemberi millenniumi csúcstalálkozóján a tagországok politikai vezetői 8 Millenniumi Fejlesztési Cél (Millenium Development Goal – MDG) elérését tűzték ki 2015-re. Megállapodtak abban, hogy fellépnek többek közt a szegénység, az éhínség, a betegségek, az írástudatlanság, a környezet állapotának romlása és a nők hátrányos megkülönböztetése ellen. A nyolc cél közül az ötödik fogalmazza meg az anyák egészségének védelmét, ezen belül is az MDG5 B a családtervezés lehetőségének elérhetővé tételét. A családtervezés jogának, kompetenciájának és eszközeinek hiánya miatt ma a nemzések közel fele a párok szándéka ellenére történik – tudjuk meg a BOCS Alapítvány vezetőjétől. A BOCS évtizedek óta a tudatos családtervezés fontosságának hirdetője, programjaik a harmadik világbeli nőket (is) célozzák. Hiszen a nem kívánt foganásokat redukálásával gátat szabhatunk a további népességnövekedésnek, az ezzel járó járványoknak, munkanélküliségnek, éhínségnek, s további olyan problémáknak, melyek hatásai a nyugati országokat sem kímélik. A www.bocs.eu címen részletesen is megismerhető az alapítvány munkája, s ugyanitt önkéntesek jelentkezését is várják nőket segítő programjaik valamelyikéhez.
Beszélgetünk, vagy védekezünk?
Egy közel 800, KwaZulu Natalban (dél-afrikai tartomány) élő fiatal felnőtt nőt érintő felmérésből kiderült: a megkérdezettek csaknem fele élete első szexuális élményét 16 éves kora előtt szerezte. Ennek a 400 lánynak mindössze 44%-a beszélt akkori partnerével a védekezés fontosságáról, ám közülük is csak 36%, vagyis mindössze 63 lány jutott el odáig, hogy ténylegesen is tegyen a nem kívánt foganás ellen. 63, a megkérdezett 800-ból!
Ugyancsak érdekes eredményt hozott az a 200 egyetemistát megszólaltató felmérés, mely során valamennyi diák elismerte a fogamzásgátlás fontosságát, ugyanakkor több mint 40%-uk úgy vélekedett, hogy az efféle módszerekkel élőkre inkább jellemző a csapodár életforma, így, aki védekezni próbál, annak a hűsége megkérdőjelezhető.
Tilos-nem tilos? Abortálhatok?
Egészen 1996-ig Dél-Afrika „büszkélkedhetett” az egyik legszigorúbb abortusz-törvénnyel, amely nagyban hozzájárulhatott ahhoz a kontinens szerte elvégzett, évi 4 millió (!) zugabortuszhoz, melyek közül minden ezredik halállal végződött. Ám a terhesség megszakítás 1997-es legalizálása jelentős változást hozott a nők életében. Az akkor még 30 ezer körüli abortuszok száma 2004-re 70 ezerre ugrott, s ezzel egyidejűleg a műtétek halálos áldozatainak száma 0-ra redukálódott. Ugyanakkor egy 2005-ös felmérés során kiderült, 830 nőből 33% nem tudta, hogy az abortusz legális, s a tájékozottabbak zöme sem hallott még arról, hogy ez a módszer is csak a 12. hétig vehető igénybe.