1959 – Az Elefántcsontparti Nemzeti Felszabadítási Bizottság megalakulása Conakry-ban, Guineában.
Az Elefántcsonparti Nemzeti Felszabadítási Bizottság (National Liberation Committee of Côte d’Ivoire) elefántcsontparti ellenzéki csoport, elefántcsontparti száműzöttek alapították. CNLC támogatta az Afrikai Egyesült Államok létrehozását.
Guinea miután 1958-ban elnyerte függetlenségét, megszakította a Franciaországhoz fűződő kapcsolatait, és a Szovjetunió felé fordult. A 9,6 milliós lakosságú nyugat-afrikai köztársaság első elnöke Ahmed Sekou Toure volt, aki „forradalmi szocialista” eszmék alapján próbálta irányítani az országot. Ez az ideológia rengeteg áldozatot követelt: emberek tízezrei tűntek el, tömegeket végeztek ki és kínoztak meg az első államfő huszonhat éves uralkodása alatt.
Bár 1977-ben zavargások törtek ki az ország gazdasági válsága miatt, Ahmed Sekou Toure mégsem bukott meg. Új vezetője csak a diktátor halála után, 1984-ben lett az országnak: Lansana Conte vette magához a hatalmat. A szocialista kísérlet ezzel véget is ért – nem így az országot sújtó szegénység. 2000-ben ráadásul félmillió menekült is érkezett Guineába. A Sierra Leone lakossága és libériaiak áradata tovább rontotta a gazdasági helyzetet, s még etnikai feszültségeket is szított. Lansana Conte halála után Moussa Dadis Camara, az addig ismeretlen katonatiszt akkor vette át az ország irányítását.
1991 Észak-Szomália kinyilvánította függetlenségét Szomália többi részétől, megalapítva Szomáliföld Köztársaságát, de a nemzetközi közösség ismerte el az új országot.
Az 1990-es évek elején polgárháború tört ki Szomáliában, északi részei (Szomáliföld, Puntföld és Jubaföld) kinyilvánították függetlenségüket, melyet sem a központi kormány, sem az ENSZ nem ismert el. A központi hatalom széthullott, a déli területeken állandósult a belviszály. A kilencvenes években volt olyan időszak, amikor a különböző hadurak közötti határok állandósultak, viszonylagos béke állt be. De a hadurak, illetve az általuk vezetett törzsek közti mély gyűlölet és bizalmatlanság megakadályozta működőképes központi kormány szervezését. A politikai helyzet Szomáliában ma is áttekinthetetlen, törzsi harcosok harcolnak a másik törzs harcosai ellen. A Siad Barre rezsimje idején szerveződött frakciók megakadályozzák, hogy szilárd kormány alakuljon. Nincs működő központi kormány Sziad Barre rezsimjének összeomlása, a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek óta. Barre rendszerének nagy szerepe van a folyamatos káoszban és az 1989-1992-es polgárháborúban. Barre “oszd meg és uralkodj” taktikája következtében a nemzetségek között súlyos gyűlölet és bizalmatlanság alakult ki.