Vagyis inkább csak bevonult, hiszen a jelentősebb kormánypozíciónak számító Moptitól északra nem messze fekvő településen (190 kilométer a távolság) semmiféle ellenállás nem bontakozott ki, kormányerők nem állomásoztak itt soha, a város önvédelmi csoportja pedig harc nélkül letette a fegyvert. A pontos részletek szerint szombaton (szeptember 1.) hajnalban hat órakor 10, fegyveres férfiakkal megrakott pickup hajtott be a városba, egyenesen a helyi milícia, a Ganda Iso (a “föld fiai” szongai nyelven) bázisa felé, ahol mindenféle attrocitás nélkül lefegyverezték a helyi fegyvereseket, majd járőrözésbe kezdtek a településen.
A szűkszavú közleményekből annyi később még kiderült, hogy az instabil és gyenge mali kormány nem tervez katonai ellentámadást, illetve hogy az iszlamisták nem fognak visszavonulni Douentzából. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a város az északi országrész eleste, azaz április óta nem volt a kormány kezén, egyszerűen csak nem az iszlamisták, hanem a velük megállapodást kötő helyi milíciák járőröztek és irányítottak itt – nagyjából Moptiig szabad az út. Most azért történt változás, mert a MUJAO és a többi csoport megunta, hogy a Ganda Iso a saját nevén, függetlenül cselekszik, sokszor figyelembe sem véve az északi országrészt irányító radikálisok utasításait. Az iszlamisták egyik vezetője, Oumar Ould Hamaha egyébként megerősítette, hogy jelenleg nem terv a déli országrész teljes elfoglalása, de amennyiben a bamakói kormányzat provokálni fogja őket, “24 órán belül az iszlamisták fekete zászlaja fog lobogni a bamakói elnöki palotán” és az eddig megszerzett területeket csak életük árán fogják feladni.
A mostanában egyre aktívabb és erősebb MUJAO azt is bejelentette, hogy megölték az egyik algériai túszt abból a hetes csoportból, amelyet még áprilisban raboltak el Gaóból, miután az algériai hatóságok nem engedték szabadon 3 elfogott társukat a követeléseiknek megfelelően. Ezzel egyidőben közben nagy nehezen, a puccs után öt hónappal végre létrejött egy nemzeti egységkormány, amelyben a puccsisták közül is többen helyet kaptak és amely továbbra is az átmeneti miniszterelnök, Modibo Diarra felügyelete alatt áll majd, akit az átmeneti elnök, Dioncounda Traore utasított erre a feladatra. Mopti városában pedig már készülnek, a BBC egyik tudósítója ellátogatott nemrégiben Dél-Mali legészakibb végvárába, amely a két országrész közötti határvonalon fekszik, és amelyet most hatalmas szögesdróttal is védett falak próbálnak megóvni és tudósításából nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a bázison már nem csak rosszul felszerelt, morál nélküli katonák állomásoznak, de tt van a bázisa a mali különleges erők egyik egységének is.
A bázis megkérdezett parancsnoka, Dako ezredes szerint katonái most már fel fogják venni a kesztyűt az al-Kaida által támogatott és harcokban edződött radikálisokkal szemben és nem fognak megfutamodni, ahogy azt tették oly sokszor a korábbi hónapokban – és ebben tucatnyi önszerveződő milícia segítségére is számítanak majd. Összesítve tehát, a helyzet jelenleg Észak-Maliban kemény, a fegyveres konfliktus és a szigorú saría törvénykezés mellé még az éhínség is betársult, 400 ezer ember már elmenekült otthonából és a nemzetközi közvélemény jelenleg is még csak a beavatkozó akció megtervezésének legelső fázisánál tart – tehát tétlenkedik, valószínűleg egészen addig, amíg a radikálisok legyőzése már egy újabb “Szomália” kaliberű háborúba fog torkollni. Azért erre kicsi a valós esély, figyelembe véve az Észak-Mali állapotokat, a törzsi kapcsolatokat, a tuaregek helyzetét, a gazdasági lehetőségeket és még a különféle személyes ellentéteket is az iszlamista vezetők között – lásd például azt, hogy Gao városában a lakosság örömünneppel köszöntötte a tuareg MNLA lázadóit elűző muszlim harcosokat.
Gao egyébként is érdekes tükre a mai észak-mali valóságnak, a tuaregek már szinte mind elmenekültek innen, a fulanik és szongaik (Ganda Koy és Ganda Iso neveken) saját milíciákat hoztak létre, sok fiatal pedig szívesen csatlakozott a MUJAO felügyelte embercsempész és drogkereskedő hálózatokhoz. És ez csak egy város, az összes észak-mali település olyan, mint egy sziget a hatalmas óceánban, különféle etnikai kapcsolatokkal, vádakkal, gyanúkkal és törlesztésekkel, tehát egy totális nemzetközi ellentámadás megtervezésénél még ezt is figyelembe kell venni. A lakosság pedig közben szenved, főleg a gyerekek, akik nem csak a betegségek és az éhség veszélyeinek vannak kitéve, de annak is, hogy kényszersorozással valamelyik milícia tagjává válnak és hiába az eddig elköltött 213 millió ENSZ-dollár, az összes szükségletnek még a felét sem sikerült fedezni.
Nincs pénz megfelelő ivóvíz, oktatás és egészségügy biztosítására, nem csoda, hogy a jelenlegi felmérések szerint nagyjából 4 millió ember, köztük 175 ezer gyermek érintett az éhínséggel, és szinte az egész Száhelben hasonló a helyzet. Észak-Maliban ráadásul az iszlamisták bezáratták az összes iskolát, tekintve, hogy azok szemükben a “Nyugat” fegyverei. Tehát így állunk most, teljesen mindegy, hogy lesz beavatkozás és milyen, lesz-e iszlamista előrenyomulás vagy nem, egy dolog teljesen biztos: VALAMIT MOST MÁR TENNI KELL.