Ezen kívül Latin-Amerika sík, illetve trópusi területein is honos, ahol elsősorban sütve, főzve és pürésítve fogyasztják, a krumpli egyik édesebb és keményítőben gazdagabb alternatívájaként.
Alapvetően a kutyatejfélék családjába soroljuk, mivel a növény minden része tejnedvet tartalmaz. Fásodó szárú félcserje, amely fajtáinak termete az alacsony lágyszárútól a dúsan ágas, 1 m magas cserjetermetűn át a karcsú, el nem ágazó, 5 m magas fáig terjed, gumójának súlya pedig az 5-10 kilogrammot is elérheti. Évelő, feltűnő levelei tenyeresen tagoltak, 5-9 karéjból állnak, húsos gyökérzete pedig a dália koloncos gyökérzetére emlékeztet. Hámozás után főzhető vagy süthető, kenyér, tápióka, keményítő, alkoholos ital és puding készül belőle. Származását tekintve nincsenek pontos adataink, termesztésének ősi centrumai Peruban és Mexikóban találhatóak. Nagy mennyiségben tartalmaz B és C vitamint, szaponinokat, kalciumot, rezet, mangánt, káliumot és foszfort. Antibakteriális és gombaölő hatása van, tisztítja a vért, hozzájárul a vastagbél megfelelő működéséhez. Segíti a máj és a vese megfelelő működését, megtisztítását a toxikus anyagoktól. A lisztjéből készült tápiókát nem csak az étkeztetésre lehet felhasználni, hanem mosáshoz, ragasztóanyagok, papírok készítéséhez is. A legtöbb maniókafajtában különböző mennyiségű cianidot képező cukorszármazék fordul elő. A természeti népek bonyolult finomítási eljárást dolgoztak ki a méreg eltávolítására, amelynek során a gumókat reszelik, préselik és hevítik. A növény mérgét (hidrogén-cianid) dárdákhoz és nyilakhoz használják. Ez után a gyors ismertető után nézzük, hogy miért tartják a maniókát a világ egyik legfontosabb tápláléknövényének.
A kasszavát Afrikába a portugál gyarmatosítók vitték be, feltehetően Brazíliából a 16. században, aminek eredményeképp a kukoricával kiszorították az összes addigi gabonafélét. Gyakran nevezték a „trópusok kenyerének” is. 2002-ben a világ kasszava termesztése meghaladta a 184 millió tonnát, és ez a szám 2008-ra 230 millióra emelkedett. 2002-ben a termés nagy százaléka, mintegy 99 millió tonna Afrikából származott, országok tekintetében pedig a legnagyobb eredményt Nigéria érte el. A számok jól mutatják a növény afrikai jelenlétének fontosságát.
A fejlődő országokban szerzett népszerűségét annak köszönheti, hogy még a kivételesen gyenge minőségű földben is megterem, minimális a csapadékigénye, valamint a szüretelési időszak meglehetősen széles. A termelő követni tudja a kereslet esetleges ingadozását az által, hogy mindig csak annyi kasszavát szüretel le, amennyire éppen igény van, továbbá nincs szüksége komoly infrastrukturális háttérre, épületekre, tározókra a leszüretelt manióka tárolásához, ami ezáltal nincs kitéve a kártevők pusztításának, hanem a földben érlelődve várja meg a felvásárlót. Mindezek hozzájárultak ahhoz a tisztelethez, ami az afrikai népekben ez iránt a növény iránt kialakult. Ennek egy nagyszerű példája, hogy a Ghána, Togo és Benin lakói által beszélt nyelvben a manióka „agbeli” néven szerepel, aminek jelentése „ahol élet van”. A kasszavából számos ételkülönlegesség készíthető, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaság területén ismert és közkedvelt „sombe”, ami a növény felvágott és kifőzött leveleiből készül, Sierra Leone területén pedig „palaver” néven ismerik a szintén levelekből zúzott, pálmaolajjal kevert masszát. Sajnos a manióka ára az elmúlt fél évtizedben rohamos növekedésnek indult, így a szegényebb népcsoportok kénytelenek egyre inkább áttérni más, magas szénhidrát tartalmú élelmiszerek használatára, mint például a rizs.
A kasszavából azonban nemcsak ételt lehet készíteni. Mintegy hétszáz kilométer megtételére volt elegendő ugyanis az a maniókagyökérből előállított bioüzemanyag, melynek kifejlesztésével csaknem három éven keresztül fáradoztak kolumbiai szakemberek 2006 és 2009 között, és amely reményeik szerint bőséges üzemanyagforrássá válhat a jövőben. A Trópusi Mezőgazdasági Nemzetközi Központ (CIAT) szakemberei 2009-ben egy átlagos teljesítményű autón próbálták ki a növényből kinyert, hidronizált etanol üzemanyagot, ami elmondásuk szerint különösebb probléma és nehézség nélkül tette meg a több mint félezer kilométert. A project nehézsége, hogy a Nyugat-Kolumbiában működő kísérleti finomító naponta egyelőre csak párszáz liter üzemanyagot képes kitermelni, de idővel, ha a manióka valóban beváltja a hozzá fűzött reményeket, ez az akadály is elgördíthető lesz.
Annak a következményeit, hogy a „trópusok kenyerét” járművek meghajtására használják fel, nem nehéz kitalálni: további árnövekedés… Ennek helyességének eldöntését pedig az olvasóra bízzuk.