1921 – Brit katonákat hívtak Alexandriába hogy helyreállítsák a rendet a nacionalisták lázadása után
Egy Wafd küldöttség elnevezésű csoport már az 1919-es párizsi békekonferencián Egyiptom függetlenségét követelte. A csoport letartóztatása és Málta szigetére való deportálására válaszul hatalmas felkelés tört ki Egyiptomban, tömegtüntetések kezdődtek, amelyek később lázadássá fajultak. Ez volt az első egyiptomi forradalom. A gyarmatellenes felkelés brit leverése 800 életet követelt. 1919 novemberében a britek a Milner bizottságot küldték Egyiptomba a válság megoldására.
1920-ban Lord Milner jelentést küldött Lord Curzon brit külügyminiszternek, amelyben javasolta a protektorátus szövetséges szerződésre való cseréjét. 1921 februárjában a brit parlament jóváhagyta az egyezményt és felszólította Egyiptomot, hogy küldjön új missziót Londonba a végső szerződés aláírásához. Ez Adli pasa vezetésével 1921 júniusában meg is érkezett Londonba. Curzon azonban nem tudta meggyőzni a kabinet többi tagját az Adli pasa által is elfogadható feltételek aláírásáról.1921 decemberében a kairói brit hatóság statáriumot rendelt el. A kialakuló tüntetések ismét erőszakhoz vezettek. A növekvő nacionalizmusnak engedve és Lord Allenby főtanácsos javaslatára a britek 1922-ben egyoldalúan kikiáltották a független Egyiptomi Királyságot. Sarwat pasa lett az új miniszterelnök.
1958 – Raoul Salan, az algériai francia hadsereg főparancsnoka hivatalosan is elismeri a az algériai juntákat.
A gyarmatosítók elleni szervezkedések Algériában már az I. világháborút követően elkezdődtek és az 1930-as években értek el komolyabb szervezettséget. Az Észak-Afrika Csillaga nevű csoport 1933-tól a függetlenség követelésével lépett fel. A haladó nemzeti pártok mind felvették a harcot a demokratikus szabadságjogokért, az algériaiak szociális helyzetének javításáért, az arab-iszlám kultúra megőrzéséért és a függetlenség kérdését is felvetették. 1943 februárjában a nemzeti erők a Franciaországgal szövetségben lévő független Algéria megteremtését követelték a háború befejezése után. Az ország keleti területén 1945. májusában fegyveres felkelés robbant ki, amit a francia gyarmati hadsereg brutálisan elfojtott, az áldozatok száma meghaladta a 10 ezret. A felkelés hatására kibocsátott 1947. évi statútum a franciákkal azonos jogokat biztosított ugyan a moszlimoknak, de a gyarmati elnyomáson lényegében nem változtatott. A Nemzeti Felszabadítási Front (FNL ) 1954-ben fegyveres felkelést robbantott ki. Az FLN-hez csatlakoztak a nacionalista pártok is. 1956-ban Algériában 400000 főnyi francia hadsereg harcolt az algériai hazafiak ellen és francia-angol intervenció történt Egyiptomban (Szuezi-válság, második arab-izraeli háború). 1957-ben a tunéziai-algériai határon a franciák kiépítették a Morice-vonalat (Annabától Tebessáig). 1958-ban a gyarmatosítók és a francia hadsereg jobboldali körei Algírban puccsot hajtottak végre, ami nagyban hozzájárult de Gaulle hatalomra jutásához és a IV. köztársaság bukásához. Ezután ismeri el Salan a katonai juntát.
1962 – Raoul Salan megmenekült a kivégzés elől
A volt tábornokot a hadbíróság Párizsban életfogytiglani fegyház-büntetésre ítélte. Salan, aki a francia hadsereg tábornoka volt, vezette a Titkos Hadsereg Szervezetét (OAS). A szélsőséges csoport erőszakosan ellenzi Algéria függetlenségét. A halálbüntetés várható volt, hiszen a szervezet terrorista támadásokat hajtott végre Franciaországban. A bíróság az enyhítő körülményekre hivatkozott.
1983 – A Pretóriában végrehajtott autós bombatámadásra adandó válaszként a dél-afrikai légierő bombázta az ANC bázist Maputo körzetében, Mozambikban
A támadásban 17 ember meghalt, 200-an megsebesültek. A kék Alfa-Romeo, melyben a bombát elhelyezték, a dél-afrikai légierő főhadiszállásának otthont adó épület előtt állt. A merénylettel az apartheid-ellenes csoportot, az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) hibáztatták. Válaszul hét dél-afrikai repülőgép támadást indított a csoport bázisa ellen, de a mozambiki hírügynökség szerint olyan területet bombázott, melyen az ANC nem birtokolt házat, emellett egy lekvár-gyár is találatot kapott, civil áldozatokat szedve.
1994 – Dél-Afrika csatlakozik az Afrikai Egységszervezethez
Az Afrikai Uniót (AU) a volt gyarmatok önállóvá válása után, 1963-ban alapították. Az Afrikai Egység Szervezete (OAU), az addig létező afrikai regionális tömbök összevonásával jött létre. Jelenleg Marokkó kivételével (amely 1985-ben lépett ki az általa megszállt Nyugat-Szahara tagsága miatt) minden afrikai ország a tagja. A addisz-abebai székhelyű szervezet célja az afrikai államok gazdasági együttműködésének megteremtése, és a köztük támadt konfliktusok kezelése. Ezen kívül az afrikai országok egységének, szolidaritásának és együttműködésének az előmozdítása, szuverenitásuk és területi integritásuk védelme, valamint a gyarmatosítás maradványainak felszámolása a szervezet feladata. 2002-ben a nevét Afrikai Unióra változtatták.
Forrás:
www.wikipedia,org
http://africanhistory.about.com