“Az én történetem az algériai szabadságharccal Németországban kezdődött. Együtt dolgoztam algériai kollégákkal, és ők elmondták, hogy mennyit szenved a népük a francia gyarmatosítóktól. Ez nem hagyott közömbösen, úgyhogy 1957-ben hajóra szálltam Algír felé.”
Az ügyeskezű fiatal magyar robbantó mester és lőszerszakértő lett. Tunéziában dolgozott, ahol egy bizonyos Huari Bumedien ezredes állt a szabadságharcos csapatok élén. Ő később a független Algéria második elnöke lett.
A magyar harcos nem egyszer tette kockára az életét Algéria függetlenségéért: “Egyszer egy társammal robbanóanyagot helyeztünk el egy francia laktanyánál. Épp befejeztük, amikor az egyik őrszem észrevett bennünket. Golyózáporba kerültünk. A szögesdrótkerítés mentett meg: alatta ugyanis hullának tettettem magam! A katonák abbahagyták a tüzelést. Hallottam, hogy azt mondják: ne lőjetek, annak már vége! Szerencsére nem jöttek oda, hogy meg is győződjenek erről! Másfél óráig feküdtem ott mozdulatlanul!”
Mesterlövészként is bizonyított: egy francia zászlóalj élén egy algériai ezredessel épp tisztogató hadműveletet hajtott végre egy faluban. A magyar mesterlövész kilőtte az ezredest. Mire az egész zászlóalj pánikba esett, és futásnak eredt…
1962 áprilisában érkezett meg Bumedien ezredes hadserege Algéria földjére: “Hihetetlen volt az öröm, a lakosság lelkesedése. Soha nem éreztem akkora boldogságot! “- idézi fel az ötvenéves történetet Stefán Janos.
A magyar földön született algériai szabadságharcos Algériában alapított családot, és soha nem jutott eszébe a hazatérés. Nehezen kapott viszont algériai állampolgárságot, hiába ismerte Bumedien ezredest. Végül az algériai hadsereg egyik tábornoka intézte el, hogy az algériai szabadságharc magyar hőse megkaphassa az algériai személyi igazolványt …
(Visited 1 times, 1 visits today)