Lassan olyan sokan lesznek, hogy külön társadalmi kategóriát érdemelnek ki a tunéziai kukázók. Életkor és családi állapot szerint is változatos képet mutat ez a rendkívül elszegényedett réteg. Amiben viszont szinte teljes az azonosság, az a különböző betegségek előfordulása. Egy rozzant taligán kacat és ételmaradék különleges egyvelegét húzza maga után egy törékenynek tűnő, végtelenül piszkos 18 éves fiatalember. Azt mondta, őt a kukázás teljesen kielégíti, mert ez aktív és szabad életet biztosít neki. Egy másik kukás, kocsi helyett a gyerekét húzza maga után. Egy kávézó előtt gyűjtik az üres üvegeket. Inkább kukázik, minthogy takarítónőnek álljon, mondja és tovább magyarázza, mindenük megvan, a gyerekei iskolába járnak.
Csak ketten abból a megszámlálhatatlanul sok emberből, aki kénytelenek, mert ilyesmit önként nem lehet választani, a szemeteseket túrni az életükért.
Wahiba Chabbi szociológus meglepő véleménnyel van a kukázókról. Azt mondja, hogy az emberek visszataszítónak találják a kukázást és azokat, akik a szemetesekben turkálnak, de társadalmi szempontból ez még mindig jobb, mintha bűnözőnek állnának. Bár, és ezt már egy jogász mondja, a kukázást szükségképpen kíséri a tolvajlás, elsősorban színesfémre utaznak, aminek most jelentős ára van a piacon. Az orvosok szerint a kukázás nemcsak a szemétben turkáló számára veszélyforrás. A vérmérgezés, és egyéb bakteriális fertőzések természetesen elsősorban őket érintik, de sok olyan betegség hordozói is lehetnek, mint a fertőző májgyulladás.
Mind a három társadalompolitikai megközelítés szószólói azonnali és radikális megoldást szeretnének találni a kukázás visszaszorítására, de ennél tovább még nem jutottak.