1975 – São Tomé és Princípe elnyerte függetlenségét Portugáliától
São Tomé és Princípe a Guineai-öbölben, Afrika nyugati partjai közelében található. A független köztársaságnak, mely São Tomé és Princípe szigetéből áll, nagyjából 160 000 lakója van. A lakosság jelentős részét az egykori fekete rabszolgák utódai teszik ki, rajtuk kívül kisszámú európai, félvér, illetve egy sajátos néprajzi csoport tagjai, a ngolák élnek a szigeten.
1951-ben São Tomé és Príncipe Portugália tengerentúli tartománya (provincia ultramarina) lett. A São Tomé-i társadalmi csoportok között feszülő ellentétek ekkorra kiéleződtek. A nyomorúságos barakkokban élő szerződéses munkások gyakran a munkabeszüntetéssel próbálták elérni, hogy életkörülményeiken javítsanak a fehér ültetvényesek. A fehérek egyre gyakrabban gyakoroltak nyomást a kreolokra, hogy vállaljanak munkát az ültetvényeken. A középréteget alkotó, városi életmódot folytató kreolok azonban nem akartak az ültetvényeken dolgozni, fellázadtak az ültetvényesek ellen. A gyarmat kormányzója, Carlos Gorgulho kemény kézzel lépett fel a lázongók ellen, s a Batepá-mészárlás néven elhíresült 1953-as öldöklés során a gyarmati székhelyen, São Toméban a helyi katonaság több mint ezer fegyvertelen kreol életét oltatta ki.
Az 1950-es évek végén, amikor Afrika-szerte számos nemzet kezdte követelni függetlenségét a gyarmattartóktól, a gyarmati rendszer megingott. A szigetek függetlenségéért harcoló São Tomé-i kreolok nacionalista csoportja Miguel Trovoada vezetésével 1960-ban bizottságot alapított Comitê de Libertação de São Tomé e Príncipe (CLSTP) néven. Az 1966-os ghánai katonai puccsot követően a CLSTP-t kiutasították Accrából. 1972 júliusában a CLSTP egykori emigránsai a Kelet-Németországban tanult marxista Manuel Pinto da Costa vezetésével újjászervezték mozgalmukat São Tomé és Príncipe Felszabadítási Mozgalma (Movimento de Libertação de São Tomé e Príncipe, MLSTP) néven. Céljuk hazájuk teljes függetlensége, egy antiimperialista, demokratikus köztársaság kikiáltása, a tervgazdaság és a földreform bevezetése volt. Ebben az évben São Tomé és Princípe elnyerték az önkormányzás jogát.
Az MLSTP nem volt képes hatékonyan képviselni a függetlenségi terveket, s alapítása nyomán nem bontakozott ki semmiféle politikai vagy ellenállási mozgalom São Tomén. Az 1974. április 25-én az anyaországban lefolyt szegfűk forradalma véget vetett a Marcello Caetano vezette portugáliai diktatúrának. Az őt követő portugál rezsim fel akarta oszlatni a tengerentúli gyarmatokat. 1974 novemberében az új kormány képviselői találkoztak az MLSTP vezetőivel és megegyeztek a szuverenitás átadásáról. Már májusban megalakult az ország első pártja, a kreol tisztviselőkből és katolikus papokból álló, autonómiatörekvéseket képviselő Szabad Népfront (Frente Popular Livre, FPL). Az MLSTP megszervezte Portugáliában tanuló, politikailag elkötelezett marxista-maoista São Tomé-i egyetemisták hazautaztatását. A mintegy húsz diák Gastão Torres vezetésével júniusban szállt partra São Toméban, s azonnal létrehozták a politikai agitációt irányító szervezetüket (Associação Cívica pró-MLSTP). Az elkövetkező hetekben mozgósították az ültetvényeken dolgozó angolaiakat és a helyi kreolokat, demonstrációkat, bojkottokat és munkabeszüntetéseket szerveztek a függetlenség kikiáltását követelve. A zavaros helyzetben mintegy 2000 portugál hagyta el a szigeteket és tért vissza hazájába, végül a portugál kormány 1974. szeptember végén Libreville-ben tárgyalásokba kezdett az MLSTP-vel. November 26-án a felek aláírták a São Tomé és Príncipe dekolonizációjáról szóló algíri egyezményt, s december 21-én Leonel Mário d’Alva vezetésével megalakult az autonóm tartomány ügyvezető kormánya. A fél évszázados portugál fennhatóságtól való elszakadást, a teljes függetlenséget 1975. július 12-én kiáltották ki.
Forrás:
http://dictionnaire.sensagent.com