“Ma egy arab filmrendezőnek el kell köteleznie magát! Nem lehet olyan szerelmes filmeket forgatni, mint Egyiptomban a harmincas években, amikor teljesen mellőzték a társadalmi valóságot. Az teljesen világos, hogy ma már ezt nem lehet csinálni. Algéria tíz évvel a többi arab ország előtt jár, nálunk a szakállas iszlamista pártok már a hatalomban vannak. Mi már tudunk mosolyogni is rajtuk. Tunéziában és Marokkóban még csak most kezdik ezt megszokni. A terror esetében is előrébb tartunk. Nálunk is végbement az, hogy az iszlamisták az iskolákban toboroztak harcosokat. A robbanások, a tragédiák nagyon ismerősek. Az elmegyógyintézetek ma is tele vannak terroristákkal, az áldozatok családtagjaival… Mégis süket csend övezi ezt a témát, mintha nem lennének sem győztesek sem pedig vesztesek…