1999 Marokkó – II. Hasszán király meghalt
Az egyik leghosszabban uralkodó vezető szívinfarktusban halt meg, és idősebb fiát, trónörökösét, Szidi Mohamedet nevezték ki a hűséges alattvalók parancsnokának és Marokkó királyának.
II.. Hasszánt az arab világ egyik oszlopaként és a közel-keleti béke előmozdítójaként tisztelik. 1961-től uralkodott, jelentős reformokkal modernizálta országát. Az ország első alkotmányában, melyet 1963-ban vezetett be, többpárti politikai rendszert vezetett be, de 1965-ben feloszlatta a parlamentet. Az ellenzék részéről sok kritika érte amiatt, hogy a hozzá hű pártok kapták a szavazatok többségét. Kritikusai vádolták azzal is, hogy az 1960-as évektől 1980-as évekig sok embert bebörtönöztek, száműztek vagy megöltek. 1990 után II. Hasszán a parlament számos funkcióját helyreállította, és politikai foglyok százait engedte szabadon, majd felállította az Emberi Jogok Királyi Tanácsát, mely az állam által elkövetett visszaéléseket volt hivatott vizsgálni.
Clinton amerikai elnök e szavakkal emlékezett meg az uralkodóról: „Marokkó a nemzeti megbékélés, valamint a közel-keleti partneri együttműködés és barátság mintája volt”, ami véleménye szerint a jövőben is változatlanul érvényben marad.
A marokkói fővárosban már kora délután ezrek tolongtak a palota és a királyi mauzóleum közötti három kilométeres út mentén, hogy akár csak egy pillantást vethessenek a néhai uralkodó holttestét kísérő gyászmenetre. II. Hasszán király, az arab világ és Afrika leghosszabb ideig hivatalban volt államfője két héttel 70. születésnapja után hunyt el.
Halála után néhány órával legidősebb fia, Szidi Mohamed felesküdött, mint új uralkodó. A kormány, a hadsereg, valamint a királyi ház tagjai hűségfogadalmat tettek a 35 éves ifjú királynak, aki ekkortól VI. Mohamed néven kormányozza Marokkót, további reformokat vezetett be, nagy hangsúlyt fektetett az emberi jogok biztosítására és a nők jogainak erősítésére.
II. Hasszán temetésén jelen volt Bill Clinton amerikai, Jacques Chirac francia, Ezer Weizman izraeli, Carlo Azeglio Ciampi olasz, Abdelaziz Buteflika algériai, Hoszni Mubarak egyiptomi, Emile Lahud libanoni, Johannes Rau német elnök és Jasszer Arafat palesztin vezető, valamint Nagy-Britannia képviseletében Károly walesi herceg és Abdallah jordániai király. A több mint 40 ország vezető politikusa nem titkolta szándékát, hogy számos találkozót kívántak lebonyolítani vagy előkészíteni, egyebek mellett újabb lendületet akartak adni a közel-keleti békefolyamatnak. A reményeket némiképp lehűtötte, hogy az előzetes bejelentéssel szemben Háfez Asszad szíriai elnök helyett csak helyettese, Zuheir Masarika utazott a gyászszertartásra.
1977 – A négynapos egyiptomi-líbiai háború véget ért.
A harcok július 21-én kezdődtek, a határmenti csapatok tűzharcával, melyet földi és légicsapások követtek. Július 24-én fegyverszünetet kötöttek Algéria elnöke, Houari Boumediéne közvetítésével.
Forrás: