Vannak nagyon jó filmes barátaim Izraelben, pl. Amos Gitai vagy Avi Mogrebi. Persze tudom, hogy a filmemet mindenképp bemutatják Izraelben. – mondta sajtótájékoztatóján az egyiptomi filmrendező.
A Csata után az egyetlen afrikai film, amely indul az Arany Pálma díjért. A film az egyiptomi forradalom egyik drámai epizódját eleveníti fel: a Tahrir téri tüntetőkkel szemben a tevehajcsárok egy csapata indított támadást a Mubarak rendszer végnapjaiban. A rendőrség csendes támogatását élvező tevehajcsárok azért utálták a lázadókat, mert miattuk elmaradtak a turisták, így nekik nem volt miből megélniük a piramisok árnyékában.
A film a két Egyiptom szembenállását mutatja be: a tanulatlan tevehajcsárok képviselik a múltat, a diktatúrát. A másik oldalon pedig ott tüntetnek az emancipált fiatal nők, akik valósággal sokkolják a vallásos tevehajcsárokat.
Izraelben ellentmondásosan ítélik meg az arab tavaszt. Miközben örülnek a demokrácia győzelmének, azt látják, hogy a választásokon előretörnek az iszlamista pártok, melyek határozottan szemben állnak Izraellel. A kairói tavasz idején egy egyiptomi fiatalember letépte az izraeli zászlót a nagykövetség homlokzatáról, és ezzel egy pillanatra nemzeti hőssé vált. Izrael számára stratégiai fontosságú az Egyiptommal megkötött szerződés. A Muzulmán Testvériség, amely a legnagyobb erőt jelenti a kairói parlamentben azt ígérte, hogy betartja a szerződést, ám Izraelben nem feledkeznek meg arról, hogy a Hamasz nevű palesztin szervezet, amely nem ismeri el Izrael létét,, egykor a Muzulmán Testvériség mozgalmának a része volt…
(Visited 1 times, 1 visits today)