A zimbabwei gazdaság leépülésének folyamatát vázolta fel az elemzés. A vidéket folyamatosan sújtja a szárazság, a városon élő lakosság számára pedig a gyors tempóban növekvő munkanélküliség jelenti az ellehetetlenülést. A szállító kapacitás töredékét használja ki a 25 ezer fős állami vasút, mert az ipar termelése és az export folyamatosan csökken, az alkalmazottak száma már csak hatezer. Az ország “kivéreztetéséhez” nagyban hozzájárul, hogy tartósan nagyobb arányú az import, mint a kivitel. A gazdaságot komoly likviditási válság sújtja. A pénzhiány súlyosan érinti a szociális ágazatot, például a kórházak egyre kevésbé töltik be funkciójukat. A gyógyításra szorulók közül sokan el sem jutnak az orvosokhoz, mert nincs pénzük a kezelések megfizetésére. Hasonló az iskolák helyzete, a tanulás költségeit egyre többen képtelenek állni, a diákhiány iskolabezárást, tanárelbocsátást okoz. A pénzhiány már a kormányzást is kikezdte, a minapi elemzés szerint a parlament nem képes a honatyák jövedelméről, munkafeltételeiről gondoskodni. A negatív folyamatokat részletező értékelés kitér arra, hogy elkészült a társadalmi-gazdasági átalakulás menetrendjét felvázoló gazdaságpolitika, melyben a növekedést állítják a középpontba, illetve mindenekelőtt pénzteremtésre – alapvetően külföldi befektetésekre – van szüksége az országnak. Ennek részleteit a minapi elemzés nem hozta nyilvánosságra.