Kanem a Száhel-övezetben fekvő régió a nigériai határon, a kiszáradó Csád-tó közelében. Barrah településre több mint 180-an tértek vissza Líbiából. A harcok elől menekültek. A legtöbbjüknek mindene ott maradt. Olyan gyorsan kellett távozniuk, hogy a megtakarításaik is a líbiai bankokban maradtak. Most minden áldott napjuk a túlélésről szól. Földet művelnek, vagy éppen apró dolgokkal kereskednek. Vannak azonban sokan, akiket a rokonság tart el. Az RFI riportja szerint a falu központjában, a rendelőnél gyülekeznek a reménykedő emberek nap, mint nap. Egyikük azt meséli, hogy Líbiában kemény, de jól fizetett munkája volt, amit félelmében hagyott hátra, és nem is akar visszatérni. Egy másik falubeli, egy 36 éves nő hét évet töltött Líbiában, férje még most is ott dolgozik. Arra panaszkodik, hogy nincs mit enni, a gyerekei állandóan hasfájással küzdenek. Líbiában jutott szendvics, makaróni, rizs, itt meg nincsen csak köles és kukorica. Az sem sokáig, mert Kanemet is sújtja a szárazság, az elvetett mag sem kelt ki. A nigériai határt pedig jó ideje lezárták, így onnan sem tudnak behozni élelmet.