2011 márciusában egy menekültekkel teli lélekvesztő hagyta el Líbia partjait. A nagyméretű gumicsónakban 72 menekült utazott, akik élelem és víz nélkül vágtak neki az útnak. A csónak félúton kifogyott az üzemanyagból és két hétig segítség nélkül hánykolódott a tengeren. A menekültek többsége éhen vagy szomjan halt. Összesen kilencen élték túl az utazást. A túlélők végül Líbiában kötöttek ki. A menekültek rádión keresztül többször is vészjelzéseket adtak le, segítséget kértek, de nem kaptak. A környéken cirkáló NATO hadihajók sem segítettek a menekülteken.
Az Európa Tanács jelentése megállapítja: a NATO hibázott. Tineke Strik holland képviselő álláspontja szerint a misszióban résztvevő országokat is felelősség terheli. A vizsgálatok során kiderült, hogy a NATO flotta vette a vészjelzéseket, de azokat nem továbbította a szövetség nápolyi főparancsnokságára. Két hadihajó ráadásul a közelben volt, amikor a menekültek leadták a vészjelzéseket. Két halászhajó is volt a környéken, de ők sem segítettek a líbiai menekülteken.
Az Európa Tanács arra kérte a NATO-t, hogy hozza nyilvánosságra a kérdéses időszakban készített műholdfelvételeket. Azok segítségével lehet pontosan meghatározni, hogy a NATO hajók mekkora távolságban voltak a bajba jutott csónaktól. Így az a kérdés is tisztázódhat, hogy látták-e, láthatták-e a menekültek hajóját. A NATO a líbiai válság idején 600 bajba jutott menekültnek nyújtott segítséget a nyílt tengeren.