Az eseményeket nem könnyű rekonstruálni, de úgy tűnik, hogy a hatalomátvételhez a mali védelmi miniszter adta meg a végső lökést. Sadio Gassama tábornok meglátogatott egy katonai támaszpontot a fővárosban. Beszédet is mondott. Harcra, kitartásra biztatta a katonákat, akik hetek óta azért bírálják az ország vezetését, mert túlságosan „elnézően” kezeli az ország északi régióját lángba borító tuareg felkelést. Az AP hírügynökség úgy tudja, a miniszter beszédét az újoncok szakították félbe, nemtetszésük jeleként elkezdtek a levegőbe lövöldözni. A helyzet elfajult. A miniszternek menekülnie kellett a támaszpontról, az újoncok kövekkel dobálták meg az autóját, amikor elhagyta a bázist. Nem sokkal később katonák zárták le a TV és a rádió székházát a fővárosban. Az adás szünetelt. Egy szabadúszó svéd újságírónő, Katarina Hoije Bamakóban elmondta, hogy csapatszállító kocsik érkeztek a fővárosba, a katonák több ellenőrzőpontot is felállítottak, a járókelőket pedig elkezdték igazoltatni. A jelek szerint az egységek északi állomáshelyüket hagyták el. Az AP-nek nyilatkozó katonák az mondták, nyomás alá akarják helyezni a kormányt, hogy figyeljen a követeléseikre. Vagyis a katonák először nem beszéltek hatalomátvételről, a puccs kifejezést pedig véletlenül sem használták. Az elnöki palotát mindenesetre körbevették, az épülethez páncélozott harci járműveket küldtek.
Bonyolítja a helyzetet, hogy más források nem a védelmi miniszter balsikerű laktanyai fellépésétől számítják a zendülés kezdetét. Szerintük a hatalomátvételhez vezető folyamatok a hétvégén indultak el az északi Gaoban. Egy ott szolgáló katona elmondta, hogy újoncok öt magas rangú tisztet ejtettek foglyul a támaszponton. Eredetileg a tuaregek elleni akció parancsnokát akarták elcsípni, de neki sikerült időben lelépnie. Az újoncok jelezték, csak akkor engedik el foglyaikat, ha az ország vezetése teljesít követeléseiket. A követelésekről keveset tudni, az viszont tény, hogy magas rangú tisztek túszul ejtése minden ország katonai törvényszéke szerint egyet jelent: lázadást.
Maliban január közepén lendültek támadásba a tuaregek, hogy kivívják Azawad régió függetlenségét. A tuareg lázadók körülbelül 1000-en vannak, rendkívül jól felszereltek és komoly harctéri tapasztalatokkal rendelkeznek. Többségük nemrég tért vissza a líbiai konfliktusból, ahol a tuaregek Kadhafi oldalán harcoltak. Azóta több kisebb települést elfoglaltak északon. Az algériai határ közelében pedig hetek óta ostrom alatt tartanak egy várost. A mali hadsereg nemigen vette fel a harcot a tuaregekkel. A hadvezetés azzal indokolta a visszavonulást, hogy taktikai okokból a nagyobb városok védelmére összpontosítja az erőket. Azt azonban nem sikerült eltitkolni, hogy a katonáknak nincs elég lőszerük és fegyverük az eredményes harchoz. A bamakói vezetés szerint a tuaregeket a térségben működő csempészbandák és terrorista szervezetek (köztük az AQIM) támogatják. A felkelés kitörése óta a kormányt sokan és sokféleképpen bírálták, egyrészt a tehetetlenségéért, másrészt a hallgatásáért. A mai napig nem lehet tudni, hogy a felkelésnek menny áldozata van. Az ENSZ adatai szerint legalább 200 ezer ember menekült el a térségből. Mali egyébként a harcok ellenére elnökválasztásra készült. Puccs lett belőle.