Hiába hozták a mérséklet iszlamista párt sikerét a választások tavaly Tunéziában, a közvélemény sokkal inkább a szalafisták tetteiről beszél. Ez a gyakorlatilag maroknyinak tekinthető (nagyjából 5-8 ezer embert számláló) szélsőséges iszlamista csoportosulás bénítja a legnagyobb kormánypárt, az Ennahda politikáját. A szalafsiták bárhol, bármikor felbukkannak. Egyetemi vizsgaidőszakot zavarnak meg azzal a követeléssel, hogy tegyék kötelezővé a nikáb (fejkendő) viselését, tüntetéseken újságírókat vernek meg, vagy éppen egy tévétársaságot perelnek be, mert blaszfémiénak találják a műsorra tűzött filmet.
A tunéziai kormány viszont most lépett, egy hónappal megalakulása után. Felszámolta az egyetemi ülősztrájkot, elhatárolta magát a tévétársaság ellen indított pertől. És szokatlanul határozottan világossá tette, hogy elkötelezett a szólásszabadság mellett.
Szakértők szerint ezek mindenképpen az elszakadás első lépései. Arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy milyen mély a szakadék a két mozgalom között.. Egyes vélemények szerint jobb házon belül tartani a szélsőségeseket, néha engedni nekik, hogy kieresszék a gőzt, mert a következő választáson is a szavazatmaximálásra kell törekedni. Mások viszont hitelességi kérdésként vetik fel a szélsőségesek ügyét, és azt mondják a kormányzó mérsékelt iszlamistáknak jobb, ha a lehető legtávolabb húzódnak el a szalafistáktól.